Fűtési rendszerek hidraulikai beszabályozása Magyarországon a 80-as években
Az épületek fűtési rendszereinek beszabályozása elengedhetetlen annak megfelelő működése szempontjából. A nem jó beszabályozás olyan nem kívánt állapotokhoz vezethet, mint ami az 1970-es években uralkodtak a házgyári lakóépületekben. A beszabályozatlanság következtében erőteljes túlfűtés alakult ki a felső szinteken, miközben a földszinten az elvárt 20 ⸰C-ot sem lehetett elérni még maximális teljesítménnyel üzemelő hőleadóval sem. Ez amellett, hogy nem elégítette ki a lakók komfortját, igazságtalan költségelosztással és komoly energiapazarlással is járt. A szakdolgozatban részletezésre kerülnek azok a berendezések, amikkel a beszabályozást akkoriban megpróbálták megvalósítani, valamint bemutatásra kerülnek ezen eszközök műszaki tulajdonságai.
A kellő pontosságú beszabályozás elérése érdekében a 70-es évtized végére kidolgoztak egy matematikai modellt, ami egy bonyolult iterációs számítással képes meghatározni az összekötő vezetékekben áramló tömegáramokat tetszőleges állapotra. A modellben az épület fűtési rendszerét párhuzamos áramkörökkel írták le, és ez alapján vezették le az egyenleteket. A kidolgozott módszer utolsó lépésében a szivattyú munkapontjának változását is figyelembe vették egy három ismeretlenes egyenletrendszer segítségével. Ez az a lépés, ami miatt igazán hosszú lett az iterációs számítás. A számítások bonyolultsága miatt a keresett tömegáramokat csakis számítógépes program segítségével lehetett meghatározni, ám még programmal is nem ritkán 5-10 óráig tartott a tömegáramok kiszámítása egy adott állapotra.
A modell kidolgozását követően egy erre a célra épített rendszeren ellenőrző méréseket végeztek, hogy bebizonyosodjanak a számított eredmények pontosságáról. Ennek során fény derült arra is, hogy a modell nem csak a beszabályozást képes megoldani, de ellensúlyozza a kivitelezés során adódott változásokat is azáltal, hogy a program a csővezeték-szelep együttes ellenállás tényezőjét adja meg mint beállítandó fojtás. A kötelezővé tett beszabályozási módszer mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert kiderült, hogy a beszabályozatlanságnál súlyosabb problémák okozzák a hőmérsékletkülönbségeket.
Legfontosabb irodalom:
• Csőszeripari vállalat Műszaki Fejlesztési osztály: A fűtési rendszerek beszabályozási módszere (tanulmány)
• Csohány Kálmán: Párhuzamos folyadék áramkörök beszabályozása (cikk az épületgépészeti folyóirat 1979/5. számából)
szerző
-
Tóth Krisztian Kristóf
Energetikai mérnöki alapszak (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Dr. Szánthó Zoltán
egyetemi docens, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék
