Szinkronkorcsolyázók egyensúlyvizsgálata
Az emberi egyensúlyozás komplex feladat, ahogy az emberi egyensúlyozás vizsgálata is. Az egyensúlyozási képességet nagymértékben befolyásolhatja a magas szintű és rendszeres sportágspecifikus edzés. Ezt a hatást szinkronkorcsolyázók esetében még kevesen vizsgálták.
Egyensúlyozási szempontból figyelemreméltó sportágról beszélünk. A szinkronkorcsolya egy művészi sportág, amelyben a korcsolyázók 16 fős csapatokban versenyeznek, és a lehető legnagyobb összhangban hajtanak végre lépéseket, forgásokat és emeléseket a jégen. A jég instabil megtámasztási felületet biztosít a korcsolyázók számára, amellyel pusztán a korcsolya pengén keresztül állnak kapcsolatban, így minimális információt kapnak a szomatoszenzoros rendszertől, nehezítve az egyensúlyozást. Továbbá nagysebességgel siklanak a jégen, vagyis folyamatos mozgás közben hajtják végre az elemeket, ezzel jelentős mértékben fejlesztik a dinamikus egyensúlyozó képességüket. A korcsolyázók éveken át tartó gyakorlás után nagyon gyors és hosszan kitartott forgások kivitelezésére is képesek lesznek, és egy forgás befejeztével rögtön tudják folytatni a programjukat. Ebből arra lehet következtetni, hogy az évek alatt hozzászoktak a forgásokhoz.
Kutatásomban szinkronkorcsolyázók egy csoportjának dinamikus egyensúlyozó-képességét vizsgáltam egy nem sportoló, kontroll csoporttal összehasonlítva. A mérés során hirtelen irányváltoztatási tesztet hajtottunk végre a szabadon lengő PosturoMed platform (Haider Bioswing, Németország) segítségével. A platform mozgását egy optikai alapú mozgáskövető rendszerrel rögzítettem. Két lábon, bal és jobb lábon állva is elvégeztük a hirtelen irányváltoztatási tesztet, először pihent állapotban. Ezután egy forgástréner eszközzel történő forgásos fárasztást alkalmaztunk, majd megismételtük a tesztet; a fárasztást és a visszamérést kétszer végeztük el. Így összehasonlíthatók a forgás előtti és forgás utáni tesztek is. Az eredmények kiértékelése során többek között a csillapítási időt, lengési utat, Lehr-féle csillapítási tényezőt és az irányultsági arányt vizsgáltam, ezekkel jellemezve az egyensúly-visszanyerés eredményességét és annak kivitelezési módját.
Kutatásom célja, hogy meghatározzam a fő különbségeket a korcsolyázók és a kontroll csoport egyensúlyozó stratégiája között, valamint választ kapni arra a kérdésre, hogy a szinkronkorcsolyázás hatására tényleg megváltozik-e az emberi egyensúlyozás, kvalitatív és kvantitatív módon egyaránt.
szerző
-
Megyik Orsolya Anna
Mechatronikai mérnöki alapszak (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Petró Bálint
PhD hallgató, Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék -
Pálya Zsófia
PhD hallgató, Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék