Középső harmadi alkartörést rögzítő implantátum és csavarjainak végeselemes vizsgálata
A törött végtagok gyógyításában napjainkban egyre inkább teret nyernek a konzervatív műtéti technikákkal (begipszelés) szemben a belső csontrögzítések, vagyis a különféle implantátum lemezek. Az alkartörések esetén is ezeket részesítik manapság előnyben, hiszen a legtöbb alkartörést műtéti úton állítják helyre, mert már kis csontillesztési eltérések is jelentősen rontják az alkar felépülés utáni használhatóságát.
Kutatásunkban felnőtt, középső harmadi alkartörések lemezes rögzítésének vizsgálatával foglalkoztunk, mert az alkartörések 80%-a ilyen alkartörés és 75%-ban a munkaképes korosztályt érinti [1]. A lemezes rögzítéseknél megkülönböztetünk hagyományos és szögstabil rendszereket aszerint, hogy a csontokon és az implantátumon átmenő csavarok miként vannak rögzítve. A szögstabil rögzítéseknek számos anatómiai és szilárdsági előnyük van, ezért nyugaton már egyre inkább ezt a módszert részesítik előnyben, viszont Magyarországon és a keleti régiókban még csak most kezd elterjedni a használata.
Dolgozatunkban a SolidWorks végeselem moduljában végzünk statikai szilárdsági végeselem számításokat arra vonatkozóan, hogy az implantátumok eltérő rögzítési rendszerek és csavarszámok mellett hogyan reagálnak egy olyan anatómiai kis terhelésre, mint például egy vizespalack megemelése, röviddel a műtét után.
Az eredmények kiértékelése után nyilatkozni tudunk, hogy melyik rögzítési rendszer kedvezőbb, illetve a csavarszám milyen mértékben befolyásolja az implantátum terhelhetőségét.
[1] http://www.vitalitas.hu/?ctype=3&todo=bet&id=18&showbet=2796 2016.09.25. 22:22
szerzők
-
Dóczi Martin Olivér
Gépészmérnöki alapszak (BSc)
alapképzés (BA/BSc) -
konzulensek
-
Dr. Simonovics János
Egyetemi adjunktus, Gép- és Terméktervezés Tanszék -
Dr. Zoltán Gergely
Orvos, Péterfy Kórház - Baleseti Központ (külső)
