Moiré képfeldolgozás gerincdeformáció detektálására
A gerinc-deformitásokat, gerincferdüléseket már nagyon régóta kutatja a tudomány. A gerincferdülésnek sok változatát és módját ismerjük, viszont eddig a különböző elváltozások mértékét csak röntgenvizsgálatokkal tudtuk mérni.
A deformitás mértékének és formájának függvényében különböző beavatkozást igényelnek. A diagnosztizálás jelenleg a fiatalkori röntgenvizsgálatok elvégzésével történik. Ez több szempontból is nehézségeket és gondot okoz, mivel a röntgenvizsgálatok olyan eljárások, amelyek
• költségesek,
• a többszöri megismétlés miatt nagy sugárterhelést jelentenek,
• a rendszer kiépítése összetett ill. speciális környezeti biztonságot követel.
Erre az egyik lehetséges járható út, a hát Moiré-képekkel való leképezése és felületének meghatározása. Az eljárásnál igen fontos a költséghatékony és biztonságos működés, megismételhetőség – mivel egy gyermek háta nagyon sokat változhat akár néhány hónap alatt is- valamint a gyors képfeldolgozás.
Munkámnak kettős célja volt.
1. Találjunk olyan anyagokat, melyeket jelölésre (marker) használhatunk, így az azonos pontok a röntgenképen és a Moiré képen is megtalálhatóak. Erre azért van szükség, mert a Moiré a gerincnek a vápáját tudja számunkra csak megmutatni, maga a gerincet valóságosan nem. Ezzel a kutatással gyakorlatilag még egyszerűbben bizonyíthatóvá válik, hogy ez az eljárás valójában működőképes és az adatok tényleg elfogadhatók.
2. Automatizálás, olyan program segítségével, mely egyrészt könnyebben kezelhető, másrészt kevesebb időbe telik a kiértékelés, a gerincvonal meghatározása. Ez merőben fontos, hiszen a gerinc detektálását, így félautomata módon elkészítjük. Az automatizálás gyakorlatilag képfeldolgozási eljárások egymás utáni lépéseiből tevődik össze. Először az információt el kell távolítani egy vágással. Majd a moiré csíkokat számunkra értelmes görbékké kell alakítani. Ezután vízszintes vonalakat kell a képre felvennünk, melyeket szelőknek képzelve, s oldalról nézve a hátat a hátnak a síkmetszetét adják vissza. Ezeknek az egyeneseknek a görbékkel képzett metszetét pontoknak vesszük fel, s e pontok között egy görbét fektetünk. Végül a vápa két oldalán elhelyezkedő görbeszakasz inflexiós pontjaira állított érintők metszéspontja adja a gerinc vonalát. Végül ezt több egyenes esetében elvégezzük, s kapjuk a gerincgörbe végleges alakját.
Munkámmal a célomat elértem, hiszen a markerekre találtunk egy használható, kedvező árfekvésű anyagot, mind készített szoftverrel könnyebb lesz a jövőben a képfeldolgozás.
