Speciális algoritmusok fejlesztése színes moire képek feldolgozására
A moiréjelenséget először Lord Rayleigh írta le 1874-ben. Eltérő térfrekvenciájú periodikus struktúrák egymásra hatásának eredménye ez a jelenség, kvázi interferometrikus. A moiréjelenség az alap csíkozatok egymásrahatásának eredményeként megjelenő moirécsíkokat jelenti, ha az alapcsíkozatok közül az egyik a vizsgálandó objektum egy adott állapotával van kapcsolatban, míg a másik egy ettől eltérő állapottal, egy referencia, az eredő csíkozatokból következtethetünk a két állapot közötti eltérésre. Méréstechnikai felhasználása igen széles körű. Először Foucalt alkalmazta lencsék és optikai rendszerek vizsgálatára, amiben rácsokat használt fel. Righi tanulmányozta két rácsozat egymásra hatásából eredő fényeloszlást. Ronchi volt az első, aki a mai méréstechnikában használt elvek szerint pontforrás és a vizsgált felület közé optikai rácsot helyezett. A felületen keletkező csíkozatóból tudott következtetni az optika hibáira. Raman írta le matematikai formába öntve a jelenséget. Ezen elmélet az elmozdulás mérés és a mechanikai feszültség mérés irányába fejlődött tovább Theocaris és Patorski keze nyomán.
Ezen technika napjainkban újra egyre jelentősebb kutatások tárgyává vált, mivel mostanra érték el a feldolgozó rendszerek azt a teljesítményt, hogy érdemleges munkát tudjunk végezni. A méréstechnikai előnye abban rejlik, hogy érintésmentes, felületet károsító hatások nélkül tudjuk kivitelezni.
A fekete-fehér moiré módszer esetleges hátránya abból ered, hogy a rendek sorrendje nem azonosítható be, míg ez a színek alkalmazásával megoldhatóvá válik. A vetítő egység oldalán egy vörös, zöld és kék csíkokból álló rács, míg az analizátor oldalán egy hagyományos fekete-fehér rács található, a színes rács egyes komponensei azonos fázisértékkel lépésenként vannak eltolva egymáshoz képestA három kép feldolgozásával előállítható egy 3D felületi modell.
Módszerem lényege speciális (fuzzy alapú) döntési algoritmussal valósítom meg a csík lokalizálás és a színsorrend azonosítását – így válik teljessé a felület identifikáció.
Fuzzy logika az egzakt és túldefiniáltságból vezet vissza a való világba. Az emberi gondolkozást veszi alapul és önti matematikai formába. Az emberi gondolkozás nem precíz, de mégis megbízhatóan és gyorsan működik. Az ember a pontatlanságokkal, bizonytalanságokkal szemben toleráns és képes döntéseket hozni, ezt modellezve jobb lesz a kapcsolat a valósággal, olcsóbb szerkezetekhez jutunk és egyszerűbbé válik az irányítás, és mégis pontosabban követi az alapjelet nagy túllendülések nélkül. A 3D generáló programok szerves része, és a mintafelismerés elengedhetetlen alapköve.
Irodalom:
1. L. A. Zadeh. Fuzzy sets. Information and Controls, 8:338-353, 1965.
2. Retter Gyula (2002). Fuzzy rendszerk. Budapest: INVEST-MARKETING Bt.. p1-195.
3. Antal Ákos and Fekete Róbert Tamás. (2008). Jármű-karosszériaelemek kvázi-interferometrikus alakvizsgálata. Járműipari innováció - EJJT. 3-4 (1), p44-47.
4. Jeong M. S., Kim S. W.. (2002). Color grating projection moiré with time–integral fringe capturing for high–speed 3–D imaging. Optical Engineering. 41 (8), p1912-1917.
szerző
-
Réz István
mechatronikai mérnöki
nappali alapszak
konzulens
-
Dr. Antal Ákos
adjunktus, Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék
