Koszorúérsztentek oldalági tágításának vizsgálata
Koszorúérsztentek oldalági tágításának vizsgálata
A keringési megbetegedések száma Magyarországon az lakosság több mint 50%-át érinti, valamint vezeti a morbiditási és mortalitási statisztikákat, így az érbetegség megelőzésére tett minden erőfeszítés kiemelt jelentőségű. A betegségcsoporton belül a koszorúérbetegség a leggyakoribb halálok. Kialakulása során a felesleges szerves vagy szervetlen anyagok (pl. koleszterin vagy ásványi anyagok) lerakódnak a vérerek belső falán, így úgynevezett plakkot képeznek. Az ezáltal kialakult szűkület elzárja a vér szabad útját, amely koszorúerek esetén hosszútávon szívizominfarktust okozhat.
A koszorúérbetegség egyik legelterjedtebb kezelési módszere a sztentbeültetés. A sztent egy kisméretű általában biokompatibilis anyagú csőből kivágott hálós szerkezet, amelyet ballonkatéterre szerelve a beszűkült ér területére juttatnak. A ballon feltágítása és a katéter eltávolítása után a sztent összenyomja a plakkot és megtámasztja az ér falát, így biztosítja a vér szabad áramlását, és az elzárt terület vérellátása helyreáll.
Jelen dolgozatban a sztentelés egy speciális, de mégis gyakran alkalmazott módszerével a bifurkációs (elágazó erek területén alkalmazott) sztenteléssel foglalkozom. A bifurkáció lényegében a fő érág kettéágazását jelenti két mellék érágra. Az elfogadott definíció szerint a bifurkációs lézió olyan koszorúér szűkület, amely a főágba és/vagy a mellékágba is kiterjed. Egyes források szerint ezek az elváltozások az összes sztentelés közel 15%-át adják, így az elágazó sztentelések vizsgálata kiemelkedően fontos.
Célkitűzéseim közt szerepel a kapcsolódó irodalom megismerése után a sztentek főbb funkcionális tulajdonságainak vizsgálata és ezen belül is kifejezetten az oldalági sztentelés vizsgálati módszereinek megismerése.
