Lőfegyverek pontosságának megőrzése felületkezelési technológiával
Egy lőfegyver rendszeres használatakor elkerülhetetlen az idővel jelentkező pontatlanság. A lövések során a puskacső nagy hő- és koptató igénybevételnek van kitéve, aminek köszönhetően több lövés után „elhord” a fegyver. A puskapor égéséből keletkező gázok maró hatással lehetnek a fémre. A lövedék súrlódása a cső falával, valamint a nagy hőmérsékleti és a légköri korrózió is problémákat okozhat. Repedések képződhetnek a cső belső felülete mentén, amiben a szennyeződések megtapadva befolyásolhatják a lövedék sebességét és útját egyaránt. Ezek a károsodási típusok a fegyver élete során elkerülhetetlenek, azonban élettartama növelhető különböző felületkezelési technológiákkal.
Két különböző anyagú puskacső (egy gyengén és egy erősen ötvözött acél) sófürdős nitridálás utáni vizsgálatát végeztem el. A mintákat a puskacső elejéből szikraforgácsolás útján, a végéből pedig esztergapadon való leszórással hoztuk létre. A minták 5, 10, 40, 60, 90 perces nitridálása a TS Hungary KFT. jóvoltából készültek el. Minden mintát a kezelés előtt és után sztereomikroszkóppal elemeztem. A puskacső elejéből származó próbatestek belső felületén kopási nyomok fedezhetőek fel. A cső huzagolási nyomvonalai (a lövedék hossztengelye menti forgómozgást elősegítő vájat) szabad szemmel is jól láthatók, azonban nagyobb nagyításban vonal menti kopás figyelhető meg, amik egyenetlenné teszik a nitridált réteg kialakulását. A keletkezett réteg vizsgálatához keresztcsiszolati mintákon végeztem pásztázó elektronmikroszkóppal rétegvastagság mérést, majd mikrokeménység-méréssel keménység eloszlást. A kutatómunka célja az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítani a puskacső igénybevételeihez igazítva az optimális nitridáláshoz szükséges kezelési időt.
A puskacsöveket egy mestervadász biztosította számomra, akinek célja a lőpontosság fejlesztése és a puskacső hosszabb élettartamra való kiterjesztése.
