Vízminőségi paraméterek elemzése biológiailag aktív vízminták esetén
Napjainkban a városiasodás okán a lakosságot ellátó ivóvízhálózatok rendkívül összetett és heterogén szerkezetűvé váltak. E hálózatokban a lakosság igényeit felszíni vagy felszín alatti vízkészletekből kinyert, kezelt vízből fedezik a szolgáltatók. E kezelési folyamat során mind fizikailag, mind kémiailag tisztítják a kitermelt vizet. A technológia végén a patogén baktériumokat és ionokat elpusztítják csírátlanítással vagy fertőtlenítéssel, erre a gyakorlatban a klór alkalmazása jellemző. A hálózatok komplexitása következtében azonban megnövekedett a víz tartózkodási ideje, ezáltal pedig a kezdeti klórozás ellenére is kialakulhatnak különböző mikroorganizmusok a vízben, akár utólagos szennyeződés akár a víz pangásának eredményeként. Ekkor a csövek falán a mikrobák sejtjei összetapadnak, extracelluláris mátrixot alkotva egybefüggő bevonatot képeznek, melyet biofilmnek nevezünk. A biofilm réteg fokozatosan alakul ki szabadon úszó mikroorganizmusokból, kedvező életkörülményeket biztosítva a különböző, akár súlyos megbetegedéseket okozni tudó mikróbák szaporodásához.
Ennél is nagyobb veszélyforrást jelent, ha karbantartás vagy csőtörés miatt az ivóvízhálózat egy ágát leválasztják a rendszerről a javítás időtartamára és így pangó víz marad a csövekben. A probléma elhárítását követően az érintett szakaszt átmosatják, hogy a munkálatok közben bekerült szennyeződésektől megtisztítsák a vizet. Viszont ezen átmosatás szükséges mértéke sem az irodalomban, sem pedig műszaki ajánlások által nem tárgyalt részleteiben, így leggyakrabban az adott vízmű szokásai alapján történik. Ennek és annak következményeként, hogy a biofilmben élő mikroorganizmusok szabadszemmel nem, vagy csak nehezen láthatóak, előfordulhatnak különböző visszamaradó szennyeződések, amelyek eltávolítása jelentősen összetettebb, mint a vízbe kerülő nagyobb szennyeződéseké. Irodalmi és műszaki tapasztalatok alapján, a telepek kohézióját megbontva, a mikrobák leszakíthatóak és kimosathatóak a rendszerből az áramlási sebesség növelésével.
Ezen jelenségek megértése érdekében, a dolgozat témája a vízminőségi paraméterek vizsgálata biológiailag aktív vízminták esetén. Ezen cél eléréséhez a mérési kampány során szimulált ivóvízhálózati rendszereken végzett mérések alapján igyekszünk megbecsülni azt a minimális áramlási sebességet, amit biztosítanunk kell ahhoz, hogy a nagyméretű szennyeződések mellett a biofilmet is el tudjuk távolítani a rendszerből, ezzel növelve a felhasználókhoz eljutó ivóvíz minőségét.
