Optimalizációs eljárások rúdszerkezetek tervezése során
A mérnöki tervezési munkában egy igen fontos részfeladat az optimalizáció. Egyazon
célra sokféle megoldás, konstrukció valósítható meg, azonban hosszú távon érdemes ezek
közül azt választani, ami az alkalmazástól függő szempontokat figyelembe véve a lehető
legjobb.
Dolgozatomban teherviselő szerkezetek optimalizációjával foglalkozom. Ezen
problémáknál cél lehet azon geometria megtalálása, amelynek esetében a szerkezetben
ébredő feszültségek nem lépik túl a megengedett értéket, mindazonáltal az össztömeg is
minimális. Ezek a szempontok matematikailag egy költségfüggvény definiálásával
adhatóak meg. A tervezési változók a szerkezet geometriáját írják le. Az optimalizáció
célja a költségfüggvény szélsőértékéhez tartozó tervezési változók, azaz az optimális
geometria megtalálása. A szakirodalomban megtalálható szélsőérték keresési
algoritmusok alkalmazásához szükség van a költségfüggvény tervezési paraméterek
szerinti deriváltjainak előállítására. Ez elvégezhető tisztán numerikus módszerekkel is,
azonban ezek számítási igénye nagy. Erre a problémára jelent megoldást az adjoint –
módszer, amelynek segítségével a szükséges deriváltak előállításának számítási igénye
nagy mértékben csökkenthető.
Munkám során áttekintem az adjoint – módszer elméleti alapjait, és bemutatom az
alkalmazását síkbeli rúdszerkezetek optimalizálásának a példáján.
szerző
-
Horváth Ádám
Gépészmérnöki alapszak (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
konzulens
-
Bodor Bálint
doktorandusz, Műszaki Mechanikai Tanszék