Ideiglenes térhasználat - közösségi kertek Budapesten

A legtöbb európai ország nagyvárosaiban, így Magyarországon is, az elmúlt évszázadban jelentős átalakulás ment végbe a gazdaság, az infrastruktúra, a társadalmi berendezkedések, és az életviszonyok terén. Ezek a változások a nagyvárosokban elhagyatott, vagy alulhasznosított területeket eredményeztek, miközben a kihasználatlan épületállomány aránya növekedett. A 2008-as globális pénzügyi válság következtében a már funkciót vesztett épületek, foghíj telkek megújulása jelentősen lelassult. Mivel az újrahasznosítás késett, a befektetőknek és lakosoknak egyre inkább érdekében állt, hogy az átmeneti időszakban ideiglenes funkciót nyerjen egy-egy telek vagy épület, így csökkentve a fenntartási költségeket. Ezen kiadásokat ugyanis az ideiglenes funkciót fenntartó személyek, közösségek fedezik a megállapodás szerint, mely révén mindkét fél előnyt élvez, és az ingatlan sem marad használaton kívül [1.]. Ez a jelenség, vagyis az ’ideiglenes térhasználat’, az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő a magyar fővárosban is.

Budapesten az ideiglenes térhasználat elsőként, a mostanra magyar turisztikai különlegességnek számító, romkocsmák formájában terjedt el. Ezt követték a kültéri példák, mint a Valyo folyóparti kezdeményezés 2010-től kezdve [2.], illetve a város különböző kerületeiben olykor-olykor felbukkanó, ám ténylegesen rövid életű közösségi kertek.

Dolgozatom témája az utóbbi közterületek jelentősége Budapest ideiglenes térhasználatában. Munkám során a szakirodalmi, illetve internetes forrásokból gyűjtött információk feldolgozásával, a különböző kezdeményezőkkel, aktorokkal készített interjúkkal, ill. terepmunkával vizsgálom meg részletesebben a jelenleg is működő budapesti közösségi kerteket, azok környezetükre gyakorolt hatásait. A kiválasztott mintaterületek összehasonlító elemzésével arra keresem a választ, hogy miként járulnak hozzá a közösségi kertek a városfejlesztéshez, milyen közösségformáló szerepet töltenek be átmeneti voltuk ellenére. Az idő ugyanis a mindennapi életben és a város változásaiban is egyaránt jelentős faktorként jelenik meg, a korábbiakhoz képestmég fontosabb szempont a városrendezési tervek készítésekor, így az ideiglenesség fogalma is felétrékelődött mostanra.

[1.] B. Lange, P. Misselwitz, P. Oswalt, K. Overmeyer, I. Rudolph, J.M.Stevens, C. Voigt: “Urban Pioneers, Temporary Use and Urban Develpoment in Berlin, 2007, Berlin, jovis Verlag Gmbh, ISBN 973-3-939633-28-0

[2.] www.valyo.hu

szerző

• 
  Kovács Fruzsina
  építészmérnök
  nappali

konzulens

• 
  Alföldi György
  egyetemi tanár, Urbanisztika Tanszék