Vertikális kétharmad
Vertikális kétharmad
"Inspirációra van szükségünk. A közreműködést, beavatkozást örömmel fogadó környezetre, ami a szabad energiák és a képzelet igazi világa. Játszótérre."
[Vanessa Quirk. "Forming Playscapes: What Schools Can Learn from Playgrounds" 07 Mar 2012. ArchDaily]
Legyen adott egy térstruktúra. Egy épület, amely a tanulás tere már bő 100 éve. Jól működő, tekintélyt parancsoló közeg, amely a hazai táradalom értelmiségének jelentős hányadát adja az országnak. Nemzedékek számára adott, és ma is ad lehetőséget a szellemi fejlődésre, szociális interakciók és közösségi események színtere.
A tanulás igazi terei, a folyosók lüktető, zsibongó valósága magával ragadja azt, aki bejárja feketésen tekergő köveit, és kedve támad részt venni a csoportos munkában.
Ellenben felmerül az a halvány sejtés, hogy valami mégis megváltozott a hallgatóközönségben. Társadalmunk szomjazza az interdiszciplináris tudást, és az ismeretszerzéshez szükséges információ bárhonnan elérhető. Talán ez az átalakulás kulcsa, ennek köszönhetően a diákok sokkal szabadabban választhatják meg azt a közeget, ahol mindezt a tudást magukévá tehetik.
A körülményeket tekintve természetes igény a fény, de a további hozzávalók mindenkinél mások lehetnek. Észrevehetjük, hogy jelenleg a tanulásra alkalmas helyek jellegüket tekintve azonosak az egész épületben. Asztalok és székek sorakoznak a folyosókon, melyeknek tudomásuk sincs arról, hogyan lehetne kihasználni azt a nagyvonalúan szerkesztett közlekedő rendszert, amelynek vertikálisan ma csak az egyharmadát használjuk.
Dolgozatomban játékos, felfedezésre ösztönző eszközökkel ezt a függőleges dimenziót szeretném szervesen bevonni az egyetem életébe, és különbséget tenni az egyéni, kis csoportos és közösségi tanulás számára megfelelő téri helyzetek között. Foglalkoztat az, lehet-e közelebb kerülni a természetes fényhez, és ha igen, milyen formában érdemes?
Hogyan reagál ez a régi rendszer egy új helyzetre?
Hol vannak nagy potenciállal rendelkező, szunnyadó terek, és milyen térbeli magatartás képes ezeket újraértelmezni?
A cél, megkeresni a közeg reakcióját a változó igényekre, és azt a beavatkozást, amely tolakodás nélkül, elemi módon felel meg annak a bizonyos "többvegyértékűségnek".
szerző
konzulens
-
Marosi Bálint
adjunktus, Középülettervezési Tanszék
