Regisztráció és bejelentkezés

Mítosz és valóság

Ha a modern egyiptomi építészetről beszélünk a legtöbb embernek Hassan Fathy neve jut először eszébe. Ő a XX. század egyik olyan kiemelkedő alakja, aki regionális építészeti hozzáállásával képes volt maradandót alkotni az államiságát visszanyerő majd magát kereső egyiptomi kultúrában. Már csak ez is elég indok lenne munkásságának alaposabb tanulmányozására azonban Fathy-val való “személyes” találkozásaim, a helyi kultúra megismerése, az őt körüllengő csaknem misztikus tisztelet az ami arra ösztönzött, hogy mélyebben megvizsgáljam életművét.

Eszközkészlete többféle stílusból merít. Formavilágában próbál alkalmazkodni a terültre jellemző sajátosságokhoz. A helyi hagyományok felé fordulást, az előző korok építési technikájának és anyaghasználatának felelevenítését, mint az egyiptomi modern stílus meghatározásához elengedhetetlen mankóként jelölte meg. Az iszlám építészet, mint a környezetét meghatározó formakincs, mindenképpen hatással volt rá, csak úgy mint az egyre szélesebb körben elterjedő modernizmus eszmeisége. Nagyon gazdag ismeretanyaggal rendelkezett, de vajon sikerült-e ezeket olyan harmonikus egységbe rendeznie, mely figyelembe veszi az adott hely vagy éppen a használók szükségleteit?

Eszmerendszere egy sokkoló élményből, a hihetetlenül nagy szegénység és nyomorral való találkozásból fakadóan a föld építészet felé fordult. Ekkor foglalta össze építészeti szemléletét az ‘Architecture for the poor’ című könyvében. Írásai alapján pályafutását a szociális építészetnek szenteli. Azt vallotta, hogy minden probléma egyedi, nem lehet modell-válaszokat megfogalmazni, specifikus reakciók szükségesek. A papíron megjelenő szavak, és mondatok nagyon magasztosak, már-már elérzékenyül az ember, de vajon tényleg sikerült-e a szociálisnak szentelnie magát, valóban úgy volt szociális, ahogy azt a szó mai értelmében használjuk? Sikerült megvalósítani mindazt, mit eltervezett, vagy talán ezek csak a papíron jól festő szavak maradtak?

Dolgozatomban ezekre a kérdésekre keresem a választ, illetve kicsit kitágítva a vizsgálati kört, párhuzamok segítségével próbálom saját magam számára is megfejteni Fathy mai napig aktuális örökségét, annak továbbélésének kérdését a regionális, illetve szociális építészet szemszögéből.

Irodalomjegyzék:

Hassan Fathy: A tale of two villages, 1989, Gíza

Hassan Fathy: Architecture for the poor

Omar El Hakim: Nubian Architecture, 1999, Kairó

Ahmad Hamid: Hassan Fathy and Continuity in Islamic Arts and Architecture / The birth of modern

csatolmány

szerző

  • Nagy Eszter
    Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
    egységes, osztatlan képzés

konzulensek

  • Dr. Vasáros Zsolt
    egyetemi docens, Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék
  • Dolmány Rita
    -, - (külső)

helyezés

I. helyezett