Korlánc
A helyszínül szolgáló Tompa-tető két különböző korból megmaradt emlék lelőhelye. Jelenleg a kapcsolatuk és feltárulásuk igen viszonylagos, nehezen járható, növényzettel benőtt út köti össze a két helyszínt, illetve a tornyok környezete felett is átvette a természet az uralmat. Az I. Világháborús védővonalak és a római kori tornyok funkciójuk szempontjából különböző szereppel rendelkeztek, melyet a helyzetük is alátámaszt. Míg a fennsíkon található árkok védelmi szerepet töltöttek be, az 50 méterrel lejjebb elhelyezkedő őrtornyok valószínűleg gazdasági ellenőrző pontként funkcionáltak. A környező magaslatokon elszórva találhatók még hasonló római kori erődítmények, melyek között adott a vizuális kapcsolat, viszont ezen terület sajátossága a két különböző korszakbeli torony együttes megléte. Mindkét korban stratégiai jelentőséggel bírt a hátországra való rálátás. Ma ez védelmi szempontból funkcióját vesztette, ám a kivételes panorámája miatt túrázók által látogatott vidék, illetve a magaslati síkságokon számos legelő található.
Azt a fordított analógiát vettük alapul, hogy elsősorban össze kössük, de egyben jelöljük is a két egymástól térben elkülönülő történelmi emléket. Ezek nem csak korszaki, de hangulati, környezeti és téri viszonylatokban is eltérnek, ezért kerül a hangsúly az összekötésre mely átvezeti az arra járókat ezen a szellemi és fizikai szakadékon. A látvány miatt arra tévedők számára a szintkülönbség és a környezeti korlátok miatt rejtve marad az emlékek kapcsolata, mely a hely igazi különlegességét adja. Az álltalunk elképzelt jel útmutatást nyújt és egyben rámutat a környező védművekre, azokról tájékoztatást kínál az avatatlan szemeknek.
A fennsík és a tornyok környezete olyan természeti adottságokkal rendelkezik, amibe nagyobb léptékű építészeti eszközökkel nem kívánunk beavatkozni, mert az megbontaná a táj érintetlen jellegét. A helyszínek összekapcsolása során az arra vonuló nyájak útvonalát is figyelembe vesszük, hogy semmi ne akadályozza az eddig szokásaikat.
A Tompa-tető által nyújtott vizuális élmény nem szorul kiegészítésre, csak az ott található lövészárok rendszer megjelölése szükséges, ezért kisebb, jelzés értékű gesztus is elég. Míg a fák között megbúvó tornyok szemléltetéséhez léptékváltás szükségét érezzük. Ezen a védett helyen az informatív jelleg mellett már a túrázók rekreációját elősegítő funkciók is szerephez juthatnak a kor értékeinek átadásával együtt. A land art jellegű építmény súlypontja ennek ellenére az összekötő szakaszra esik melyben megtörténik a léptékváltás és az átvezetés a két eltérő hangulat és téri élmény között, így egyesítve a különböző korok katonai létesítményeit és kulturális örökségét.
szerzők
-
Novák Sándor
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Kristóf Dóra
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
