találkozó.
A két éve tartó Mikházai ásatások lassan, de megváltoztatják a falu hétköznapjait. A tervezett régészeti központ egyes elemei már a megvalósulás fázisait érik el. A tervek egyike az eddig kihasználatlan, falu határán elhelyezkedő kisvasút megálló, mellyel a falu nem csak busszal vagy gépkocsival, de a Szováta – Vármező nosztalgiajárattal is megközelíthetővé válik. Mikháza egyutcás falujának ez az új „délnyugati kapuja” egyben képviseli az ideérkezők számára a faluról alkotott első benyomást és a falut elhagyók szemében az utolsó emléket.
Építészeti beavatkozásról a falu tekintetében az elmúlt évszázadban nemigen beszélhetünk, a népi építészet alapelemeiből építkező kontextusba bárminemű kortárs beavatkozás kérdéseket vet fel.
A környezet történetének megismerése éppúgy a feladat része mint az erre, a helyi építészetre reagáló, absztraháló kortárs építészet megjelenítése. Tudunk-e bármit átmenteni, átértelmezve beépíteni a helyi építészeti örökségből?
Lehet-e ez a kereszteződés a kortárs-és népi építészet találkozásának helyszíne?
A töltés része egy beton vasúti híd, mely különleges arculattal egészíti ki az anélkül teljesen érintetlen tájat. Erre a viszonylag új, környezetétől ridegen eltérő, mégis markáns mesterséges elem jelenlétére reflektálnunk kell. Egy új illeszkedési lehetőség, egy alapnak tekinthető emberi lenyomat. Fontos nekünk ennek a „szobornak” a vizsgálata, a benne rejlő lehetőségek kiaknázása.
Tervünk egy olyan vasútállomás megtervezése mely helyesen kezeli a prioritásokat, mégis izgalmas, kortárs építészetet képvisel. Ami beleilleszkedik környezetébe, de képes jelként funkcionálni,igazi találkozópont, kapu.
szerzők
-
Lévay Áron Farkas
építészmérnök
nappali -
Lőw Márton
építészmérnök tervező
nappali
