Regisztráció és bejelentkezés

találkozó.

A két éve tartó Mikházai ásatások lassan, de megváltoztatják a falu hétköznapjait. A tervezett régészeti központ egyes elemei már a megvalósulás fázisait érik el. A tervek egyike az eddig kihasználatlan, falu határán elhelyezkedő kisvasút megálló, mellyel a falu nem csak busszal vagy gépkocsival, de a Szováta – Vármező nosztalgiajárattal is megközelíthetővé válik. Mikháza egyutcás falujának ez az új „délnyugati kapuja” egyben képviseli az ideérkezők számára a faluról alkotott első benyomást és a falut elhagyók szemében az utolsó emléket.

Építészeti beavatkozásról a falu tekintetében az elmúlt évszázadban nemigen beszélhetünk, a népi építészet alapelemeiből építkező kontextusba bárminemű kortárs beavatkozás kérdéseket vet fel.

A környezet történetének megismerése éppúgy a feladat része mint az erre, a helyi építészetre reagáló, absztraháló kortárs építészet megjelenítése. Tudunk-e bármit átmenteni, átértelmezve beépíteni a helyi építészeti örökségből?

Lehet-e ez a kereszteződés a kortárs-és népi építészet találkozásának helyszíne?

A töltés része egy beton vasúti híd, mely különleges arculattal egészíti ki az anélkül teljesen érintetlen tájat. Erre a viszonylag új, környezetétől ridegen eltérő, mégis markáns mesterséges elem jelenlétére reflektálnunk kell. Egy új illeszkedési lehetőség, egy alapnak tekinthető emberi lenyomat. Fontos nekünk ennek a „szobornak” a vizsgálata, a benne rejlő lehetőségek kiaknázása.

Tervünk egy olyan vasútállomás megtervezése mely helyesen kezeli a prioritásokat, mégis izgalmas, kortárs építészetet képvisel. Ami beleilleszkedik környezetébe, de képes jelként funkcionálni,igazi találkozópont, kapu.

szerzők

  • Lévay Áron Farkas
    építészmérnök
    nappali
  • Lőw Márton
    építészmérnök tervező
    nappali

konzulens

  • Dr. Gaul Cicelle
    adjunktus, Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék

helyezés

III. helyezett