Egy kultúra kapuja

Utazásainknak célja van. Vágyunk az ismeretlen felfedezésére, saját szemünkkel akarjuk látni, amit még nem láttunk. Így nekivágunk gyalog, kocsiban ülve, repülve vagy éppen vonatra pattanva, hogy más tájakat, kultúrákat ismerhessünk meg.

A megérkezés olyan, mint egy sorsdöntő pillanat, rácsodálkozunk az ismeretlenre. Ekkor eldöntjük, hogy jobb-e vagy rosszabb, mint amit eddig ismertünk. Nem kérdés, emberi találkozásoknál is az első benyomás alapján döntünk. Akaratlanul, de mégis befolyásol minket a fizikai megjelenés.

Összehasonlítást végzünk, felmérjük, amit látunk és döntést hozunk arról, hogy a szemünk elé táruló látvány tetszik-e nekünk vagy sem, megérint-e bennünket, vált-e ki belőlünk érzéseket? Ösztönöz-e minket arra, hogy részletesebben megismerjük?

Tehát fontos az első benyomás. Fontos az első megjelenés, az első tapasztalat egy idegennel, vagy egy ismeretlen hellyel szemben. Mikor utazunk, ezeket a benyomásokat a megállók adják. Az első képet egy városról, vagy faluról az az épület szolgáltatja, amelyiknél leszállva közlekedési eszközünkről megállunk és körbetekintünk, hol is vagyunk.

Ez a tervezési feladat is ezeket a pszichológiai problémákat kell, hogy megoldja. Mi erre keressük a megoldást.

Mikháza Marosvásárhelyhez közel, Maros megyében, a gyönyörű Erdélyben található. A Nyárád folyó bal partján fekvő kicsi falu a térség egyházi központja. Jellegzetessége a népművészetekben, hagyományokban és szokásokban rejtőzik. Ezt szeretnénk megfogalmazni tervünkben.

Egy kapu, melyen átlépve egy új kultúrát ismerhetnek meg az ideérkezők. Egy kapu, mely magán viseli a falu jellegzetességeit, mégis átjárási funkciója van, hiszen nem ez az épület a végső cél. Egy kapu, amelyre rátekintve, megnyugtató benyomást nyerhetnek az emberek, igen, ide érdemes volt ellátogatni.

szerzők

• 
  Junó György
  építészmérnök
  nappali
• 
  Kaiser Panka
  építészmérnök
  nappali

konzulens

• 
  Dr. Szabó Levente
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék