Szakrális építészet és modernizmus. Szabó István templomépítészetének térszervezése és anyaghasználata
Milyen hatása van épületszerkezetek más funkciókról, szakrális funkcióra való átszármazásának? Milyen téralkotási igények vonzzák ezt? Milyen következménye van ennek a térérzékelésre?
Szabó István építészeti tevékenységében a szakrális építészet az utolsó években jelent meg. Nyugdíjas évei előtt sokrétű tervezési munkát végzett, kiállítás pavilonoktól kezdve nagyméretű irodaházakig. Különböző anyagokkal dolgozott és kísérletezett. Korábbi munkái nagy hatással voltak templomépítészetére is. Az anyagban rejlő technikai lehetőségek újszerű építészetet eredményeztek, templomterei azonban időtlenek. Az anyaggal való kapcsolata társművészeti alkotások formájában is megjelenik.
A Farkasréti Mindenszentek templomára és az Ildikó téri református templomra fókuszálva kívánom vizsgálni Szabó István templomépítészetének térszervezését és anyaghasználatát.
A Farkasréti templom hagyományos, falazott rendszerű épület. Újszerű anyaghasználatát anyagi korlátok determinálják. Az tervező ezeket a látszólagos kötöttségeket az épület javára fordítja. Az épület tömegét laza kapcsolatú elemek alkotják. Ezzel szemben az Ildikó téri templom absztrakt szobor. Tömege kompakt, anyaghasználatát nem a szükség, hanem a vívmányok határozzák meg.
A különbségek ellenére a két példa esetében a szakralitás megteremtése fénnyel és térrel történik. A vertikalitás, áttörések, a szerkezet hangsúlyossága és kapcsolata a fénnyel mindkét épületnél nagyon fontos.
Szabó István szakrális munkáit szakirodalom segítségével és az eredeti tervek vizsgálatával kívánom mélyebben megismerni. Szerkezeti szempontból szeretnék nemzetközi kitekintést végezni. Az így alkotott képet Szabó István többi templomával összehasonlítva kívánom teljessé tenni.
szerző
-
Sámson Kinga
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
Berecz Tamás DLA
építész, 2SL Stúdió (külső) -
Marosi Bálint
adjunktus, Középülettervezési Tanszék
