Könyvtár: veled vagy nélküled?
A dolgozat írásának mozgatórugója egy érzés, mely akkor fogott el, amikor a Jacob und Wilhelm Grimm Zentrum olvasótermébe léptem és leültem néhány percre. Az üvegfelületeken keresztül sejtelmesen átlátszódó több ezer könyv magasztosan képviselte az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott bölcsességet. A tudomány jelképeiként békésen várták, hogy valamikor valaki végre leemelje őket a polcról. Körülöttem több száz hallgató elmélyülten dolgozott, viszont akadtak néhányan, akik elégedetten legeltették szemüket az őket körülölelő tökéletes rendszerben felépített épületen. Ebben a meghitt pillanatban elszomorodtam.
Elszomorodtam azért, mert rádöbbentem, hogy manapság jelentősen kevesebb könyvet olvasunk. A Z generáció világában az internetről néhány kattintással elérhető végtelen mennyiségű ismeret oly mohóvá tette tudásszomjunkat, hogy már nincs türelmünk a könyvek fellapozásához, elkényelmesedve böngészünk könyvtárba járás helyett. A mai fiatalok ráadásul sokkal otthonosabban mozognak a digitalizált világban, mint elődeik. Mégis, mikor leemelünk a polcról egy több tíz éves könyvet, felsejlik bennünk az utánozhatatlan illat, érezzük a súlyát, a tapintás örömet. Felmerül a kérdés tehát, hogy mi lesz a könyvekkel? Újrahasznosított papírhulladékká válnak, vagy újra felvirágoztatjuk őket?
A technológia fejlődésén túl mi magunk, emberek is megváltoztunk, éppen úgy, ahogy a könyvtárak funkciója is új szerepet kapott. A mai világban ez a hely menedékként szolgál a világ elől elvonulni vágyók számára. Egyfajta meditatív tér lett az olvasóterem, ahol a könyvespolcok pusztán illusztrációkká váltak, mintha az elmélyülés díszletei lennének. Dolgozatomban definiálom az ideális tanulási helyszínt egyetemi könyvtárakra fókuszálva, választ keresek olyan kérdésekre, minthogy milyen módon lehet az előbbiek kihasználtságát megnövelni, valamint hogy hogyan tudnánk alkalmazkodni a világháló adta lehetőségekhez, megtartva a könyvtár eredeti rendeltetésének eszmeiségét.
Az írásom gerince a berlini Humboldt Egyetem könyvtára, melyet kiemelek a világ összes könyvtára közül és egyben azok képviselőjeként tekintek rá. Erre a szerepre azért tartom tökéletesen alkalmasnak az épületet, mivel Max Dudler letisztult ízlésvilágával, kellemes konzervativizmusával és racionális vonalvezetésével egy olyan helyet hozott létre, mely képviseli a múlt értékeit és a modern szemlélet ötvöződését. Ahogyan a könyvek szerkesztettségükkel varázsolnak az internetről elérhető adathalmazzal szemben valódi értéket, úgy a Grimm Centrum higgadt rendezettségével és a könyvekhez való viszonyulásával emelkedik ki a középületek sorából kulturális szimbólummá.
szerző
-
Józsa Katalin
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
