Három az egyben
Három az egyben
A cím első hallomásra megtévesztő, azonban a kifejezésnek egy másfajta megközelítését szeretném bemutatni a munkámon keresztül. Ha azt halljuk, hogy három az egyben, rögtön arra gondolunk, hogy valamilyen alkategória, hierarchia úgy jön létre, hogy közben egy nagy egész alá sorolunk be (például, ha beleteszünk egy dobozba egy másikat, és abba egy újabbat, ez a helyzet áll elő). Az én ötletemben az egymásba helyezés helyett az egymás mellé rendelés kapja a főszerepet, mint rendező elv. Így nem léteznek alkategóriák, hiszen egyik a másik nélkül érvénytelen, vagy elveszti funkcióját és léptékét, mégis megmarad az a jelentés, amelyet a cím sugall és megfogalmaz.
Kiinduló elemeim, a két egymással érzékelhető arányban (5:7) álló egyenesek mozgásával létrejön először a sík kompozíció, amely kilép a helyzetéből, így keletkezik a tér három dimenziója. A sík kompozícióból úgy származtatom a térbeli formát, hogy az egyenesek közötti kitöltetlen területet, téglalap síkidomokat kiforgatom, az egyeneseket forgatási tengelynek használva egy ortogonális rendszer alakul ki. A képzési metódus magában foglalja annak a lehetőségét, hogy az egyenesek és az általuk létrejött síkok betöltsék a tér határozatlan kicsi és nagy térfogatát. Az egyenes, a sík és a háromdimenziós modell egy nagy egység alá foghatók, tulajdonképpen tér a térben jön létre. Az egyenesek haladása meghatározza a tárgy dinamikus viselkedését, egyben a tér alakulását és annak érzetkeltő tulajdonságát. Jelen bemutatott formai alap, mint a tér egy kiragadott részlete működik. Továbbiakban a pályamunka a világ többi részének burjánzó formálódására keres válaszokat azáltal, hogy elemei léptéket váltanak megkeresve a tárgy fizikai határait úgy, hogy megmaradjon az a tisztaság, amelyet most képvisel.
