Puhabeton
Valóság. Illúzió.
Az ember gondolatait a korábbi tapasztalatai irányítják, így sokszor akaratlanul is véleményt alkot új élményekről, tárgyakról anélkül, hogy tényleges megfigyeléseket tenne. A mindennapi életben nincs idő, és sokszor szükség sem mindent újratapasztalni. Könnyebb, ha az emlékeinket használjuk fel az újdonságok megítélésére. Így ha meglátunk például egy követ, nem kell közelebb mennünk, és nem kell megszagolnunk, hogy tudjuk, nem étel, hanem kő.
Egy párna általában puha és finom tapintású, a beton pedig kemény. Mi történik azonban, ha a kettőt ötvözzük egy tárgyban, és készítünk egy párnát betonból? Elvárásaink hirtelen elbizonytalanodnak, kérdőn tekintünk a tárgyra, ami akár puha is lehetne, de közelebbről érezzük a beton közel sem lágy tulajdonságait. Egy korábbi munkánk is erre a témára épült, egy lágy anyag puhasága közelebbről nézve elveszett a beton ridegségében. Idei munkánknál azonban az ott keletkezett érzéki csalódás ellenkezőjét fogtuk meg.
Egy beton pad általában kemény és hideg. Legalábbis ez az a képzet, amit a beton eddigi alkalmazása kialakított bennünk. Sokszor nem is szívesen ül le rá az ember, mert hideg, vagy durva felületű.
Arra gondoltunk, hogy maradva a már tavaly megkezdett puha-kemény témánknál, egy olyan padot alakítunk ki, ahol a látvány megmarad teljes egészében beton, annak felületi „hibáival” és jellemzőivel, viszont a működés puhaságot és játékot visz a tárgyba. A padot alkotó fő elemekbe, a kis kockákba rugókat öntöttünk, amik azonos magasságban tartják az elemeket, amik -ha rájuk ül az ember- lesüllyednek, és felveszik a használó formáját, így kényelmessé téve az ülést. Meglepetést okozott nekünk is, mennyire vicces és jó érzés beleülni a padba, sőt szórakoztató ide-oda dőlöngélni is rajta.
szerzők
-
Kovács Lelle
építészmérnök
nappali -
Marxreiter Adrienn
építészmérnök
nappali
