Igazság - valóság - absztrakció
„S valami furcsa módon
nyitott szemmel érzem,
hogy testként folytatódom
a külső világban -
nem a fűben, a fákban,
hanem az egészben.”
/József Attila: Ignotusnak/
Független-e a valóság a szemlélőtől, vagy ő maga teremti azt? Mennyiben változik a realitás az egyén szemléletmódja hatására?
Az érzékekeink csalnak, a testünk nem a létező világot ismeri. Nem látjuk egy tárgy valós méretét, nem észleljük egy vonat sebességét, nem érezzük az idő múlását. Az igazságot csak a tudományok közelíthetik meg kellő pontossággal. Az igazság mérhető, de nem érzékelhető, független minden emberi behatástól.
Az ember, de nem az egyén által megítélt objektív nézőpont a valóság. Egy a társadalom által elfogadott látásmód. A valós dolgokat kategorizáljuk: színeknek neveket adunk, az időt definiáljuk idősíkok szerint: múlt, jelen, jövő. Ezek egy közös megegyezésen alapulnak. Ez a minden ember által elfogadott konszenzus.
A személyes nézőpont nem egyezhet meg a valósággal, befolyásolják az egyéni gondolatok, érzések, benyomások. Az ember sajátos módon látja környezetét. Ha ezt meg kell jelenítenie valami módon, a számára lényegesnek gondolt tulajdonságokra fókuszál, így absztrahálja az őt körülvevő valóságot.
A három fogalmat a különböző látásmódok szempontjából vizsgáljuk, és ezt a kamera objektívén keresztül mutatjuk be.
Szemünk felépítéséből kifolyólag az ember nem képes úgy látni a tárgyakat, ahogy azok igazából léteznek.
Először azt vizsgáltuk, hogy hogyan látnánk axonometriában, az igazságnak megfelelően, ahol a párhuzamos tényleg párhuzamos, a merőleges merőleges.
Második kísérletünkben perspektívában ábrázoljuk azt, hogy milyen lenne, ha az ember képes lenne környezetét objektíven szemlélni.
Végül teljesen elvonatkoztatunk minden fajta szabályrendszertől és saját szubjektumunkon keresztül, érzelmeink, gondolataink által vezetve mutatjuk be a világot.
szerzők
-
Nagy Zsófia Eszter
építészmérnök
nappali -
Fenyvesi Dorisz
építészmérnök
nappali
