Hol a helyem? Zöld, önarckép, eszköz
Az elmúlt félévben született három munkám egyfajta keresés, mely bizonytalanságból, elveszettségből fakad. Ez közös bennük, de más irányba és más-más eszközökkel indulnak a keresésre. Az már kérdés, hogy végül találnak-e valamit, elérnek-e valahova, s ha igen, akkor ugyanoda érnek-e. Számít ez egyáltalán, vagy csupán maga a folyamat a cél?
Egy ilyen utazás többféle térben és időben tud játszódni. Térben a legszűkebbtől a legtágabbig terjedőt igyekeznek bejárni ezek az alkotások. Előbbinek az önarckép felel meg, mely azt a kis szeletet kutatja fizikai és szellemi értelemben egyaránt, amelynek határa saját testem. A zöld képek azokat az emberi léptékű helyeket, helyzeteket dolgozzák fel, melyekkel a közelmúltban találkoztam. A harmadik munkám, a szeparációs eszköz pedig a lehető legszélesebb külső-belső, objektív-szubjektív és horizontális-vertikális térhez való viszonnyal foglalkozik.
Az utazások kapcsolata az idővel is különböző. Míg a zöld képek egészen a máig terjedő múltba tekintenek, addig az önarckép csak az adott pillanattal foglalkozik. Az eszköz pedig szinte időtlen, gondolatában átível az idő egészén, ahogy a téren is.
Minden utazásnak vannak állomásai, így ezeknek is. Három hónapos körút állomásai a zöld képek sorozata. Elmenni egy távoli országba, mindent megnézni, honvágyat érezni és hazajönni. Az önarckép úti cél. Egy hónapon keresztül kóvályogni, meg-megállni és megérkezni. A szeparációs eszköz esetében kevésbé az alkotás folyamata az utazás, inkább a használata közben járhatunk végig egy utat.
Csak lötyög az ágytál, zörög az ételhordó kocsi, a cipő kopog a kövön, a folyosó büdös és éppen csöppen valami.
szerző
-
László Dóra
építészmérnök
nappali
