Architektúra a fotográfián - fotográfia az architektúrán
A címben említett két komplex, hasonló de mégis más alkotói tevékenység találkozik. Megállnak, majd baráti beszélgetésbe merülnek. Az egyik a másikról beszél, a másik az egyikről. Beszélgetnek: nem a teremtésükről, jövőjükről, hanem hétköznapjaikról. Nem mindenről, hanem a közös témákról, közös nyelven. Nem akarják egymást meggyőzni vagy megváltoztatni, nem akarnak egymásra hasonlítani - egyszerűen csak ismerkednek. Az architektúra a fotón van, a fotó az architektúrán van.
Ennek a párbeszédnek a szócsövei jelen esetben mi - az alkotók - vagyunk. Nem akarunk létrehozni egyetemes igazságot, csak ennek a találkozásnak egyfajta olvasatát, a miénket mutatjuk be. Ez csak egy fejezet a két művészet "barátságának" regényében.
TDK-nkban az építészet és a fotó műfajokat szeretnénk egyenrangú felekként összehozni egymással. Nem építészeti fotót (ahol a fotó alárendeltje az épületnek) és nem a fotó számára létrehozott díszletet (az architektúra a fotó alárendeltje) akarunk készíteni, hanem egy egymásra kölcsönösen ható aktust, gondolatiságot szeretnénk életre kelteni.
Lehetséges-e ez egyáltalán? A fényképész jellemzően egy térbeli szituációt képez le egy síkbeli elemmé, melynek általában továbbra is fontos része marad "térbelisége". Az építész síkban - rajzokon - kommunikálva, síkokból hoz létre teret. Mindkét szereplőnek fontos a tér: egyik síkká absztrahálja, másik síkok segítségével hozza azt létre. Annyira közel táncol a két fél egymáshoz, hogy szerintünk lehetséges. Ha az architektúra megnyílik a fotográfia felé és médiumává válik, térbe kihúzva a - geometriai értelemben - lapos fotót, míg a fotó pedig az architektúráról készül, majd akár újra síkká alakítja a térbe húzott képet egy másik nézőpontból, akkor mindkét fél megszólalt: sikerült párbeszédre sarkallni őket.
szerzők
-
Juhász Norbert
építészmérnök tervező
nappali -
Dévai Zoltán
építészmérnök tervező
nappali
