Regisztráció és bejelentkezés

Az Úr asztala köré gyűlvén, Tiszáninnen és Tiszántúl két világháború között épült református templomai - Esettanulmány a református liturgikus tér 20. századi közösségi térszemléletének változásairól

A protestantizmus kezdetétől egészen napjainkig számos építész, művészettörténész, teológus foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen a megfelelő kialakítása, térszervezése egy protestáns templomnak, miként alakult az évszázadok során ezen épületek építészete. A protestáns istentiszteletek két legfontosabb eleme: az igehirdetés és az Úr asztalánál végzett közösségi liturgikus esemény - melyek kiszolgáló tárgyi eszközeinek elhelyezése lényegesen befolyásolja a templom formálását, alakját, belső elrendezését.

2017-ben lesz 500 éve annak, hogy a reformáció szellemi alapjai megfogalmazódtak, majd a teológián kívül számos más területen változást eredményeztek.

A kutatás a protestantizmus kálvini ágának, a református templomépítészetnek eddig nem igazán vizsgált korszakára fókuszál. Hazai templomépítészetünkben a századforduló környékén már megfogalmazódott a református templomépítészet identifikációjának kérdése. Pecz Samu a közösségi térformálást, a centrumképzést hangsúlyozza, mint jellemző térformát azonosítja a hazai gyakorlatban, majd Medgyaszay István ad jó fél évszázaddal később elemzést az aktuális tendenciákról. Míg teológiai oldalról nem kerül egyértelműen meghatározásra az ideális térforma, az építészi állásfoglalások az elmélet területén és a megvalósult templomok által egy jól azonosítható formaegységet mutatnak számunkra. A századforduló, majd a 20. század első fele különösen kitüntetett időszak: nem csak a jelentős társadalmi változások, de az expanzív építési tevékenység és a historizmust felváltó-kiteljesítő stílusok mentén gazdag összképet alkothatunk erről az identifikációs korszakról.

A kutatás az emlékanyagban gazdag, de mindeddig nem feltárt két világháború közötti időszakra koncentrál. A reformáció magyarországi központjának tekinthető Debrecen közvetlen szellemi és földrajzi közelségében lévő Tiszáninnen és Tiszántúl egyházmegyei kerületeit határoljuk le. Mintegy félszáz templom helyszíni felmérésen alapuló dokumentálásával, forrásfeldolgozással objektív alapjait teremtjük meg az értékelésnek, interjúkkal szubjektív használói olvasatát is adjuk az egyes emlékeknek. Hipotézisünk szerint az összefüggések feltárásával elkészíthető az említett korszak és terület közös metszetébe tartozó épületek elemzésén keresztül egy téralakítási tipológia, mely a református templomtér idea-fogalmának változását tárja elénk.

csatolmány

szerzők

  • Gál Szabolcs
    Tervező-építészmérnök MSc
    mesterképzés (MA/MSc)
  • Gál-Hevér Dominika
    Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
    egységes, osztatlan képzés

konzulensek

  • Dr. Vukoszávlyev Zorán
    egyetemi docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék
  • Baku Eszter
    Tudományos segédmunkatárs, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék

helyezés

II. helyezett