Regisztráció és bejelentkezés

Kőből faragott szabálytalan igazgyöngy

A kő használata építőanyagként nem a barokk új keletű találmánya. A történelem folyamán minden korszak szívesen alkalmazta a köveket, hiszen a természetben megtalálható és időtálló anyag. Mivel kitermelése és faragása is nehezebb, ezért csak a tehetősebbek tehették meg, hogy ebből az anyagból építkezzenek. Ebből, illetve a kő természetes anyagából fakadóan a reprezentativitás eszközévé vált az építészetben.

Nem volt ez másként a barokkban sem. E korszak megítélése sokáig negatív érzületű volt, hiszen úgy gondolták, hogy a „barokk egy túlzásba hajtott különcködés” (Milizia 1797). Barokkot a festőiség, a mélység, az egység, a talányosság és a nyitott forma jellemzi Wölfflin szerint. A formák a befejezetlenségről szólnak, és a folytatás lehetőségét hordozzák magukban. Csak a XX. század értékelte át a barokk szertelenségét egy végtelen, mechanisztikus univerzum részletformájaként. A barokk kibontakozása az ellenreformációnak is köszönhető, mivel az egyház az 1545-1563-as tridenti zsinattal szervezetten vette fel a versenyt a reformációval. Misztikus szertartásaival katartikus élményt kívánt nyújtani, így egy érzelmileg túlfűtött, gazdag eszköztárral rendelkező művészet született meg. A barokk a nagyszabású alkotásoknál tudott a leginkább kibontakozni teljes eszköztárával. A lehetséges kőhasználatot számba véve két komplex barokk példán, a Budai Váron és a Madridi királyi palotán, keresztül kívánom bemutatni a barokk kőben megmutatkozó formavilágát és kőhasználatát.

A Palacio Real királyi rezidencia az 1734-es leégése után kőből épült fel. V. Fülöp építésze, Filippo Juvarra a versailles-i palotánál kétszer nagyobb, fényűző rezidenciát tervezett, de hirtelen halálával, Giovanni Battista Sacchetti fejezhette be az épületet. Sacchetti az eredeti vertikális hangsúlyú palotahomlokzatot vízszintes tagolásúra cserélte, és számottevően csökkentett az eredeti tervek gigantikusságán. Az épületet colmenari mészkőből és északnyugatra fekvő Guadarramai-hegységből származó gránitból építették fel. Az itt alkalmazott mészkő felső miocén korú, világos színű, nagy szilárdságú, az időjárás hatásainak ellenálló ún. tömött mészkő változat. A szürke monzogránitot elsősorban az időjárásnak jobban kitett felületeken alkalmazták.

A ma látható budai királyi palotája több építési periódusban épült, ebből az egyik meghatározó építési szakasz Mária Terézia nevéhez fűződik. Mária Terézia magához szerette volna kötni a magyar főurakat, ezért a királyi palota bővítése mellett döntött. A kiviteli tervek Jadot de Ville Issey császári főépítész tollából származnak, de 1750-ben lemondott, így helyét Nicolaus Pacassi osztrák származású építész foglalta el. 1770-re elkészült a cour d’honneur-ös palota. Ennél az épületnél – a magyar sajátosságokat figyelembe véve – a mélységi magmás kőzetek nem jelennek meg, kizárólag üledékes kőzeteket használtak. A legnagyobb mennyiségben mészkő változatok jelennek meg a homlokzaton. A forrásvízi mészkő, amely az időjárás és fagyhatásnak jobban ellenáll a palota lábazatánál hangsúlyosan megjelenik. A falazat burkolatához egy jóval porózusabb, ugyanakkor könnyebben faragható mészkő változatot, a miocén korban keletkezett ún. durva mészkövet alkalmazták. Érdekes összevetni, hogy a madridi Királyi Palotánál használt közel azonos korú mészkő jóval kevésbé porózus, de nagyobb szilárdsággal rendelkezik, mint a hazai kőzetváltozat, mely az eltérő keletkezési körülményekre vezethető vissza.

A dolgozatban megpróbálok annak is utána járni, hogy a kőanyag választás a barokk homlokzatképzés logikáját is követte-e: a homlokzaton elhelyezkedő „szertelen” vagy éppen egyszerű építészeti tagozatok esetében is megvizsgálható a kőanyag választás kérdése. Összességében megállapítható, hogy a barokk látszólag „különc” korszakban is, figyeltek arra, hogy az épületek hosszú távú fennmaradásának záloga a megfelelő építési technológia mellett a megfelelő anyag kiválasztása, így gondosan ügyeltek arra, hogy a csapadéknak és időjárásnak jobban kitett kőfelületeken a megfelelő, időálló kőanyagot alkalmazzák.

szerző

  • Kőrösi-Aradi Diána Kitti
    építészmérnök
    nappali

konzulensek

  • Dr. Krähling János
    egyetemi tanár, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék
  • Dr. Török Ákos
    egyetemi tanar, Geotechnikai és Mérnökgeológia Tanszék