F-eltűnő emlékek, Műemléki purizmus Viollet-le-Duc munkásságában

200 éve született Eugène Emmanuel Viollet-le-Duc, francia építész, aki korszakának nemzeti, majd nemzetközileg elismert műemlékek gondozásával, átalakításával foglalkozó szakembere lett. Az 1840-től induló karrierjében következetesen egy elv mentén alakította át a rábízott történeti épületeket: „Restaurer un édifice, ce n’est pas l’entretenir, le réparer ou le refaire, c’est le rétablir dans un état complet qui peut n’avoir jamais existé à un moment donné.” (Egy épület restaurálása nem azt jelenti, hogy megtartjuk, újraépítjük, vagy kijavítjuk, hanem azt jelenti, hogy olyan teljessé állítjuk helyre, amilyen soha egyetlen korban sem lehetett. […] A legjobb az, ha belegondoljuk magunkat az egykori építész helyzetébe, s megpróbáljuk elképzelni, mit tenne, ha a világra visszatérve Ő kerülne szembe az előttünk álló feladattal) Írja Viollet-le-Duc tíz kötetes Dictionnaire raisonné de l’architecture francaise du XIe au XVIe siècle című építészeti lexikonjában (magyar fordítás Szentkirályi Zoltántól)

Dolgozatomban arra vállalkoztam, hogy az elv megvalósulását kövessem végig a francia műemlékeket elemezve, s összevetve a karták által szabályozott attitűddel. Érdekes kitekintést jelent Henszlmann Imre munkássága, aki Viollet-le-Duc kortársaként hazánkban nagyon hasonló elv mentén alkotott, írt a hazai helyreállítások kívánatos purista felfogású módjáról.

A bicentenáriumi aktualitáson kívül, úgy tartom fontos 2014-ben a magyar műemlékvédelem számára is Viollet-le-Duc munkássága, mivel az utóbbi évek műemléki munkáinál a kartákban írt megóvó, őrző attitűd és a purista szemléletű teljességre törekvés egymáshoz közeledni, összekapcsolódni látszik (Várkert bazár, pesti Vigadó, budai Sándor-palota példáit kiemelve)

szerző

• 
  Patak Gergely
  építészmérnök
  nappali
  

konzulens

• 
  Daragó László
  docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék