Az épületrekonstrukció, mint a műemlékvédelem határterülete

Dolgozatunk az épületrekonstrukció tárgykörével foglalkozik, elsősorban a közelmúltban történt és tervezett európai és magyarországi bemutatások vizsgálatával. A téma aktualitását az adja, hogy a rekonstrukció a műemlékvédelem olyan eszköze, mely folyamatosan újabb és újabb kérdéseket vet fel, olykor heves szakmai és társadalmi vitákat generál. Érdekes szempont számunkra az is, hogy a társadalom sokszor a rekonstruált emlékek alapján ítéli meg az adott épületet és ez által a műemlékvédelmet is, ezért az építész felelőssége igen jelentős. Az építésznek ugyanis egyszerre kell megfelelnie mind a társadalmi elvárásoknak, mind a tudományos kutatásoknak, mind a kortárs építészeti megítélésnek, és ez az esetek többségében nagyon összetett feladatnak bizonyul.

Vizsgálandónak tartjuk azt is, hogy vajon van-e egyáltalán éles határvonal, mely határozottan elkülöníti a rekonstrukciót az emlékek bemutatásának egyéb típusaitól? Ha van, milyen módszertan mentén rajzolódhat ez ki? Elemezzük továbbá, hogy a rekonstrukciónak milyen altípusait lehetséges meghatározni, melyekbe besorolva az általunk választott emlékeket, teljesebb képet kaphatunk a műemléki helyreállítás ezen formájáról?

Célunk, az épületrekonstrukció helyének behatárolása - egy általunk felállított szempontrendszer alapján - a műemléki gyakorlatban. Ezt a vizsgálatot kortárs hazai és európai épületrekonstrukciók ismertetésével szeretnénk szemléltetni. A behatárolás során szeretnénk rávilágítani arra a tényre, hogy a mai műemlékvédelemben a rekonstrukció igen homályos, tisztázatlan fogalom, amely sokszor szubjektív megítélésen alapul.

szerzők

• 
  Cziczer Klaudia
  építészmérnök tervező
  nappali
• 
  Biró Anett
  építészmérnök műszaki
  nappali

konzulens

• 
  Dr. Zsembery Ákos
  egyetemi adjunktus, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék