A vértesszentkereszti kolostorrom elméleti rekonstrukciója

Egy rom rekonstrukciója olyan, mint egy kirakós játék, csak itt minden darabnak története van. A dolgozat célja a vértesszentkereszti kolostor romjának elméleti rekonstrukciója és történetének, mindennapjainak megismerése az eddigi kutatások és régészeti feltárások segítségével.

A Vértes erdejében megbújó, a Csák nemzetség által alapított, volt bencés apátság ismert története 1146-ban kezdődik, mikor először említik egy oklevélben. A kolostor ekkor egy kis román kori templomból és egy szerzetesi házból áll (I.). A XII. század második felében a szerzetesek két téglakápolnával bővítik a templomot (II.). A század végén a Csákok hatalma és vele vagyonuk is nő, így kegyúri jogaikat is bőkezűen gyakorolhatják: az együttes előbb egy három hajós, keresztházas, a magyar román kori építészetben egyedülálló szentélykialakítású templommal (III.), majd kolostorral bővül (IV.). I. Károly király uralkodása kezdetén a Csákok hatalmukat vesztik, melynek során birtokaik a királyra, majd főnemesi családokra szállnak. Az új családok elhanyagolják az apátságot, az épületek állapota romlik, a szerzetesek száma csökken. 1478-ban I. Mátyás király kérésére a pápa átengedi a kolostort a dominikánusok részére, akik felújítják és részben átépítik az apátságot (V.). Hamarosan újabb, kisebb átalakításokkal próbálják a kolostor komfortját növelni és költségeit csökkenteni (VI.). 1543-ban a törökök beveszik Tatát, a szerzetesek elmenekülnek és többé nem térnek vissza. A kolostor állapota folyamatosan romlik, nagy részét elhordják.

A XIX. század második felétől több, kisebb-nagyobb kutatással kezdődik a kolostor maradványainak megmentése. Az 1970-es években Mezősiné Kozák Éva vezetésével alapos feltárást végeznek, a dolgozat nagy részben erre az ismeretanyagra alapoz. A kolostor mind a hat építési periódusáról (I-VI.) eddig nem készült teljes elméleti rekonstrukció, a dolgozat ezt a hiányt szeretné pótolni.

szerző

• 
  Kurucz Attila
  építészmérnök tervező
  nappali

konzulens

• 
  Daragó László
  docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék