Könyvtár holnapra
A történelem során a könyvnyomtatás és az írás mindig a tudás és a hiteles forrás hordozója, eszköze volt. Szellemi értékének megfelelően a könyvek tárolására, forgatására templomszerű épületeket építettek, tágas belső terekkel és reprezentatív külsővel. A könyvtárban tartózkodásnak örök érvényű, kimondatlan szabályai a csendes és kultúrált viselkedés. Vélhetően ez a magatartásforma, és ez a légkör teszi a hallgatók számára a könyvtárakat ma is egy kedvelt „tanulószobává“, anélkül hogy egyetlen könyvet is leemelnének a polcról. A vidéki, falusi és kisvárosi könyvtárak egyre inkább elveszítik létjogosultságukat, azok csekély gyűjteményük miatt, ugyanakkor egyre több buszmegállóban, várakozóhelyen találkozhatunk nagyon kevés könyvet tárolni képes szabadkönyvtárakkal, üvegszekrényekkel. A funkcióváltozás és a könyvtárak mozágása, szellemi háttere érezhetően változik. A városi életmód, az információáramlás felgyorsulása, a hordozóközegek leegyszerűsödése, a digitális világ térhódítása vajon hogyan, és milyen mértékben járulnak hozzá a könyvtár átalakulásához?
TDK munkánkban az előzmények megismerése után az átalakulás határértékeivel és mikéntjével foglalkozunk. A könyv jelentésének mélyebb megismerésével, annak megfelelően a felhasználók pontos megnevezésével kívánunk közelebb kerülni a jövő könyvtárnak képéhez. A mai világban minden és mindenki mozog és mozgatható. A könyvtárak ennek a tendenciának az éles ellentettjei: statikusak, nehezek, templomszerű intézmények. A könyv ma házhoz rendelhető, vagy digitális formában azonnal elérhető, és letölthető. Vajon van igény a könyvtárak mozgatására? Bérelhető/hordozható/felépíthető és újra lebontható könyvtárakra van, vagy lesz-e szükség? Ha igen, hogyan néznek ki? Tárgyak? Terek? Térrendszerek?
szerzők
-
Kárpáti Fanni
építészmérnök
nappali -
Paskó Norbert János
építészmérnök
nappali -
konzulens
-
Karácsony Tamás
egyetemi docens, (külső)