KÖZ.; EINSTAND – avagy mi kell ahhoz, hogy egy magántelek köztérré alakuljon?

Mikháza (Călugăreni) a Nyárád völgyének eldugott zsákfalujaként festői tájban őrzi az erdélyi magyar falvak történelmi lenyomatait. Közel egy óra autóútra Marosvásárhelytől az infrastruktúra elmaradottsága ellenére a helyiek próbálják szépíteni házaikat, a modern kor vívmányaival toldozni vagy éppen foltozni saját portájukat, gyakran az építészeti értékek teljes vagy részleges megsemmisítésével.

A Maros Megyei Múzeum (Muzeul Județean Mureș) a falu határában található római kori erőd régészeti feltárásán, tanásatás keretein belül minden évben nagyobb létszámú nemzetközi csapattal visszatérő vendég. Az rom közelében két ház tulajdonjogát megszerezve, azokat példaértékűen felújítva óvják a népi építészeti értékeket. A feltárások a Római Fesztivál keretein belül csúcsosodnak ki, mely során a koridéző programok mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a faluképben történő változásokra való figyelemfelhívására is.

A fő utcán északra haladva a parasztházak és keresztcsűrök után a falu szívében jobbról a bolt majd balról a csűrszínház és az iskola, tovább sétálva a kultúrház alkotják a kulturális élet különböző szintű tereit. A fésűs településkép utcafrontra tolt kerítései miatt a mindennapi eszmecserék a bolt előtti utcaszakaszra és annak udvarára szorultak, felemésztve a magántelek egy részét.

A „világi” központtól keletre, a templom és kolostor a falu szélén, a ferencesek egykori életmódjához igazodva rideg merevséggel és zártsággal magaslik a kémények fölé. Kertje a falun belüli helyzete miatt nem tudott köztérré alakulni.

Folytatva túránkat kiábrándító valóságként fogad minket a közterület, mint gyülekezésre szolgáló tér teljes hiánya.

Kísérletünkben próbálunk megoldást találni az előbb említett égető településhasználati problémára.

Milyen eszközökkel lehet az iskola és a kultúrház közötti, frekventált helyzetű telket megnyitni és strukturálni? Lehet-e úgy formálni, hogy a kialakított térrendszer hívogató legyen minden korosztálynak, és ezáltal a mindennapok aktív színterévé váljon? Miként lehet mindezt a falukép és beépítés képletszerű vonásaihoz idomítani? Milyen szerepet kaphat ebben az új kontextusban a kántor és a tanító háza?

VASÁROS Zs. – SÁGI G. (szerk.): Mikháza Építészeti Atlasza / Architectural Atlas of Călugăreni. Megfigyelés, felmérés, dokumentálás, tervezés és építés 2013-2019 / Observation, survey, documentation, design & building 2013-2019. Ipartanszék füzetek No.10, Budapest, 2020.

DÚLL A.: A környezetpszichológia alapkérdései: Helyek, tárgyak, viselkedés, Budapest, L’Harmattan, 2011.

szerző

• 
  Tóth Dávid
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Sági Gergely
  Egyetemi adjunktus, Exploratív Építészeti Tanszék