Asociación

2017-ben egy 7.1-es erősségű földrengés pusztított végig Mexikón. Az érintett területek közé tartozik a tervezési helyszínem is, Tepoztlán. A városnak van egy meleg, rusztikus érzete, első pillantásra, olyan mintha kicsit visszautaznánk az időben. Sok turista látogatja, mivel itt megízlelhetik, befogadhatják, hogy milyen csodálatos Latin-Amerika. A várost körülvevő gyönyörű környezeten kívül számos érdekességgel is szolgál Tepoztlán. Ezek közé tartozik a ,,Nuestra Señora de la Natividad” templom, ahol a TDK-m is elindul.

A földrengés komoly károkat okozott a templomban, ennek helyreállítása (részben) magyar segítséggel történik. A feladatom, hogy ehhez a munkához egy, a helyszínen felépítendő restaurátor műhelyt tervezzek.

Először azon kezdtem el gondolkozni, hogy mit is keresünk mi, magyarok a világ másik felén? Kutatómunkám folyamán rábukkantam arra, hogy nem ez az első alkalom országaink kapcsolódására. A kötődés egészen visszanyúlik a XIX. századik, amikor is I. Miksa Ferdinánd Mexikó császára volt. Bár uralkodása nem volt hosszú életű (négy év után megbuktatták és kivégezték), ennek ellenére a mai napig fellelhetőek magyar kötődésű jegyek a helyi kultúrában. Ilyen például, hogy a mexikói népviseletben többek között kalocsai minták, hímzések is megjelennek. Ez annyira megkapó volt, hogy ezután elkezdtem további párhuzamokat keresni a két ország kulturális örökségei között.

Ami a regionális építészetet illeti, az építőanyagokat tekintve leggyakrabban fát, követ, és vályogtéglát használnak elérhetőségük és gazdaságosságuk miatt. A homlokzatokat általában fehérre meszelik vagy színesre festik. Ezekről hamar a magyar népi építészet hagyományos anyagai, színei és formái jutottak az eszembe. Elgondolkoztam azon, hogy a tervezendő épületet magyar értékekkel szeretném felruházni, hogy mélyebb tartalmi hátteret kapjon a magyar részvétel, valamint, hogy a két ország közötti kulturális kötődést ezen keresztül ismételten megerősítsük.

A TDK dolgozatomban és a hozzá kötődő tervezési feladat kapcsán azt megvizsgálom, hogy egy hagyományos parasztház funkciójában, térszervezésében hogyan szolgálhat egy teljesen más helyen tervezett és más funkciót befogadó épület alapjául? A hagyományos magyar népiépítészet téri-, funkcionális és formai innovációi miképpen kapcsolódhatnak szervesen a mexikói környezet hasonló hagyományaihoz?

A válasz talán éppen abban rejlik, ahogyan majd másfél évszázada a két nép kultúrája egyszer már utat talált egymáshoz.

szerző

• 
  Tresó Balázs Csaba
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Sági Gergely
  Egyetemi adjunktus, Exploratív Építészeti Tanszék