139,5-A Jó, a Rom, és az Új

Tervezési helyszínünk Erdély szívében, a Nyárád mentén fekvő festői Mikháza. A kicsiny falu lakossága megközelítőleg 300 főre tehető, főleg székely. Mikháza érdekessége, hogy a település egy része egy ókori római segédcsapat táborhely területén fekszik. A Maros Megyei Múzeum az utóbbi 10 évben minden nyáron tanásatást szervez a táborhely területén, illetve megrendezi a Római fesztivált, ami rengeteg látogatót vonz ide.

Az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvendő település a sok új ember jelenlétével átalakulásnak indult. A régi falukép, mely parasztházakból, csűrökből, székelykapukból, nyárikonyhákból állt, egyre inkább kezd eltűnni, lepusztulni és a helyükre tájidegen objektumok épülnek. Sajnálatos módon a falusiak többsége nem nagyon foglalkozik a saját kulturális örökségével, megmentésébe sem fektet túlzotan sok energiát és ezzel lassan elvész mindaz, ami Mikházát egyedivé, karakteressé teszi.

A tervezési területünk a régi Tanító- és a szomszédos Kántor háza telekegyütes. A Kántor ház állapota jelentősen romlik, de még menthető állapotban van, jelenleg emlékházként és raktárként funkciónál. A Tanító házának utolsó traktusa teljesen összedőlt, a középső rész nagyon romos állapotú és teljes mértékben felújítást igényel, míg az utcafront harmad menthető állapotú. A két telek ezt leszámítva teljesen üres.

Mit lehet kezdeni a telkekkel? Mit érdemes megtartani? Mennyit érdemes megtartani? Mennyire szabad belenyúlni a régi épületekbe, telekstruktúrákba? Mit szeretnek a falusiak a múltjukból? Milyen új funkciókat lehet, vagy kell behozni? Mik a falusiak és mik a látogatók igényei? Mire lehet használni a területet télen és nyáron? Ki lehet-e használni egy ekkora telket? Meg kell-e mondani, hogy pontosan mire használják?

Célunk, hogy a meglévő épületállományt megőrizzük jelenlegi állapotában, vagy legalább részleteiben megmentsük az utókornak. Emellet fontosnak tartjuk, hogy egy olyan teret hozzunk létre, ahol a falu népe meg tud pihenni, össze tud járni, eseményeket tud szervezni. Rendeznénk és átépítenénk a kiállítóterek tartalmát és formai világát, felhasználnák a felhalmozot könyveket és mindenki számára elérhetővé tennénk azokat. Megemlékeznénk a falu múltjáról, miközben egy kellemes környezetben helyet biztosítunk a közösségnek a társasági időtöltésre. Olyan tereket akarunk létrehozni, ahova az ember szívesen bemegy, akár egy hosszú út közben lepihenni. A falu alkalmi látógatói terhelését szeretnénk csökkenteni egy szabad felhasználású, de időszakos szálláshellyel is. Egy olyan szállás formát választanánk, mely állandó jellegű, de időszakos használatra is teljes értékű megoldást nyújtana.

szerzők

• 
  Túri Levente
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Mezei Csongor
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Sági Gergely
  Egyetemi adjunktus, Exploratív Építészeti Tanszék