Aeternus

A 20. század közepén jelentősen átalakultak a hagyományos temetkezési szokások. A házaknál tartott

felravatalozást, virrasztást és siratást egészségügyi okok miatt erre a célra szentelt épületekbe

helyeztették. Ez a modern, városi nyomásra megszülető változás hozta létre a ravatalozóépítészetet,

mint új építészeti “műfajt”. A hirtelen, kényszerűségből felhúzott falusi építmények különféle

megoldásai, és az azóta eltelt néhány évtized nem tudott határozott képet festeni arról, hogy milyen

is egy jó ravatalozó. Így elsősorban szerettem volna irányelveket megfogalmazni, melyek segítenek

elvezetni egy olyan megoldásig, ami méltón tudja betölteni a funkciót.

A számomra megfogalmazott legfontosabb tézis, hogy a ravatalozónak határvonalat kell képeznie a

szakrális és profán jelleg között.

Első gondolataim során határozottan a szakrális irány felé húztam. Azonban ahogy jobban foglalkozni

kezdtem a témával rájöttem, hogy a megvalósítani kívánt térben e kettő szétválasztása lehetetlen.

Legegyszerűbben értelmezhetjük úgy, hogy a létrehozott épület köteles kiszolgálni mind a vallásos,

mind a hitüket nem gyakorló gyászolókat, akik itt élik meg utolsó közös óráikat halottukkal.

Ugyanakkor a két aspektus az egyén szemléletmódjában sem különíthető el élesen egymástól. Ha a

szakralitást, mint természetfelettiséget értjük, a halál mindannyiunk számára összekapcsolódik

valamivel, ami ismeretlen és megmagyarázhatatlan. Ez a tény pedig alátámasztja az elhatárolódás

indokolatlanságát, hiszen az elmúlás az élet legtermészetesebb eseménye a születés mellett.

Ahhoz, hogy megvalósulhasson az említett mezsgye, az épített környezetnek együtt kell dolgoznia a

természettel. Az emberi lét bár felé kíván emelkedni, a halál mindig visszaköt minket emlékeztetve az

elmúlásra, a mindenség körforgására, melyet sosem győzhetünk le.

Ezen gondolatból kiindulva szeretnék egy olyan téri együttest megvalósítani, mely a temető egészét

magába foglalva hozza létre mind a transzcendencia, mind a megnyugvás atmoszféráját.

csatolmány

szerző

Vincze Adél Veronika
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés