Menedék

Az idei TDK-dolgozatom témájául a Váratlan téri történeteket választottam.  Ezen belül a Menedék című kisfilmemmel az emberek városi környezetre való támaszkodását mutatom be, melyben azt vizsgálom, hogy milyen városépítészeti szituációkat használnak időszakosan fedélként, tető gyanánt. 

Alapvető emberi szükséglet, hogy legyen valami a fejünk felett, hiszen időről időre ki vagyunk téve az időjárás viszontagságainak, legyen az a tűző napfény, erős szél vagy hirtelen leszakadó eső.

Megfigyelhetünk olyan téri megoldásokat, épületeket, vagy kiszolgáló építményeket, amik eleve védő funkciót hivatottak ellátni, például a buszmegállók, kapualjak, terasztetők; s olyanokat is, amelyek spontán alakulnak a kezünkben óvó eszközökké: például ilyen az esős időben a fejünk fölé tartott újság vagy nejlonzacskó. Igyekszem azokat a jeleneteket megfogni a mindennapokból, amiket a hétköznapi rohanásban már nem is veszünk észre: a szerelmespárt elvonulva egy kapualjban, hajléktalan embertársaink átmeneti meghúzódási helyeit, az eső elől menedéket kereső emberek megoldásait. Minden embernek megvan a maga története, melynek része az is, ahogyan a körülötte lévő teret használja. Remélem a filmem nem csak érdekes szituációkba, hanem az emberi életekbe is betekintést enged, s segít jobban megismerni társadalmunk egy-egy szeletét.

szerző

• 
  Kun Kristóf
  Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
  alapképzés (BA/BSc)

konzulens

• 
  Dr. Hory Gergely
  egyetemi adjunktus, Urbanisztika Tanszék