A renbdontás emlékezete

A dolgozat kiindulópontját és inspirációját az AA VS budapesti nyári egyetemi kurzusa adta, amely alatt lehetőségünk volt részt venni különböző város- és térhasználattal foglalkozó workshopokon. Ennek eredményeképpen hoztunk létre egy tárgyat, amely releváns és fontos kérdéseket feszeget a köztérhasználattal kapcsolatban. A pozitív visszajelzések és saját motivációnk ösztönzött arra, hogy az akkor viszonylag gyorsan és projektszerűen elvégzett feladatnak elkezdjük kutatni a tudományos hátterét.

Azok a köztérhasználati módok keltették fel a figyelmünket, amelyek látszólag nem szabályszerűek és sok esetben társadalmilag nem támogatottak, azonban elkerülhetetlen emberi cselekvések. Arra kerestük a választ, hogy hol húzhatjuk meg a határt a jelhagyás és a rongálás között? Vajon alkalmazkodnunk kell-e ezekhez, vagy kiküszöbölni? Mitől érezhetjük sajátunknak a köztereket? Hogyan hatnak a közterek attribútumai a viselkedésünkre?

A témát építészeti, környezetpszichológiai, szociológiai szempontból közelítettük meg. Kutatásunk során könyveket és cikkeket olvastunk a témában. Ezen túl mélyinterjúkat készítettünk olyan tervezőkkel, akik a korábbiakban hasonló kérdéseket feszegettek, valamint köztérhasználati normákat nap-mint-nap megkérdőjelező felhasználókkal.

Szeretnénk bebizonyítani, hogy a spontán, személyes indíttatással létrejövő vandalizmus összefügghet a köztéri komfortérzettel, és bizonyos mennyiségben igényünk van a rendbontás lehetőségére. Illetve célunk felállítani egy olyan szempontrendszert, amely egy új perspektívából kategorizálná a köztereket, felhasználva a már elkészített tárgyat.

szerzők

• 
  Gránásy Sára
  Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
  alapképzés (BA/BSc)
• 
  Bánszegi Bíborka
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulensek

• 
  Alföldi György
  egyetemi tanár, Urbanisztika Tanszék
• 
  Kurucz Olívia
  doktorandusz, Urbanisztika Tanszék