vízparti szelfi: Velence, Amszterdam és Budapest idealizált vízparti képeinek összevetése a valós térhasználatokkal
Az utóbbi néhány évtizedben a modern turizmus az világ egyik legnagyobb iparágává vált. Mivel a légitársaságok Európán belül majdnem mindenhová olcsó jegyeket kínálnak, az utazás minden eddiginél egyszerűbb lett, ugyanakkor létrehozta a tömegturizmus egyre növekvő problémáját. Rengeteg cikk jelent meg a témában, és mind tiszta képet festettek arról, hogy milyen is ez a jelenség. Ezzel szemben a szociális médiában, főleg fényképmegosztó oldalakon egy merőben eltérő képet láthatunk a turizmusról; az oldalakat ellepték az idealizált fényképek az európai turistákról és az általuk látogatott városokról.
Idén volt lehetőségem meglátogatni két ilyen népszerű úticélt is, és személyesen megtapasztalni a valóságot. A dolgozatomban tanulmányoztam, majd összehasonlítottam Velence városát és a sokak által ’Észak Velencéjeként’ emlegetett Amszterdamot.
Velencét a bonyolult kanális-rendszere teszi egyedi és különleges úticéllá. Annak ellenére, hogy rengeteg gyalogos utca található a városban, a csatornák és a vízpart közelsége az, ami vonzza az odalátogatókat. Az Amszterdamról alkotott általános képet a tulipánok és szélmalmok tengerén kívül a várost tagoló, mégis összefonó kanális-rendszer határozza meg. A két város első látásra hasonlónak tűnhet, de utóbbi felépítésében egy tagoltabb és szervezettebb rendszer. Előbbiekhez képest hazánkban, Budapesten más kontextusban jelenik meg a vízpart. A várost átszelő folyó különleges látványt nyújt, nem véletlen, hogy a turisták előszeretettel készítenek fényképeket a vízparton, hidakon annak ellenére, hogy a rakpartok valójában közösségi térként használhatatlanok. Ezek alapján felmerül a kérdés: milyen lenne az ideális vízparti köztér?
Az idealizált képek lényege a tökéletesség, egy szebb és jobb valóság ábrázolása. Jelen esetben ez a jobb valóság a vízparthoz kötődik, hiszen az egy sokaknak szokatlan, különleges hangulatot közvetít. A képek tökéletesek, de a valóság teljesen más. Az említett városok vízparti közterei vagy nem létezők, vagy többnyire használhatatlan területek, szűk utcák, parkolók, amiket a turisták mégis megpróbálnak használni, hiszen ezt közvetíti feléjük a média, így ezt közvetítik majd tovább ők is. Tapasztalataim szerint az ott élő emberek élete más utakon mozog, orientálódik a víztől távolabb eső területek felé, hiszen amit az ember nem tud használni, azt előbb-utóbb elhagyja. A fentiek alapján mennyire lehet más a helyiek és a turisták köztér használata az említett városokban?
A kutatásomhoz készített statisztikához a népszerű fényképmegosztó oldalakat és a saját képeimet használtam. Összehasonlítottam a turisták és helyiek térhasználatát, a közlekedési mintákat, terek felhasználását és az emberek városon belüli tevékenységét a városok központi részére koncentrálva.
szerző
-
Takács Krisztina
Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
