EGY NAP - A hajléktalanok térbeli és időbeni mozgása

Az urbanizáció és a technológia fejlődés következménye az emberek elhidegülése. Rezisztensé váltunk embertársainkra. Az utcán sétálva beszűkül világunk; az ezernyi embert, kikkel mindennap találkozunk, arctalanná, fakóvá, lélektelenné változtatjuk. De van közöttük pár, kik - noha legtöbbször nem tehetnek róla - hatással vannak ránk, kilépnek fakó mivoltukból. Ám legtöbbször a reakciónk negatív előjelű. Undor, félelem, gyűlölet. A hajléktalanok puszta jelenlétükkel borzolják kedélyünket. Az utcák talán legmeghatározóbb embereivé váltak ők. Pedig életük, történetük emberi. Csakúgy, mint jelenlétük.

Kutatásomban a hajléktalanok utcai jelenlétét figyelem. Vezetett interjúk elemzése alapján rekonstruálom a térben EGY NAPJÁT a hajléktalanoknak. Hol jártak, mivel közlekedtek, mit csináltak, mikor? Bemutatásra kerül a hajléktalanság sokrétű mivolta, hiszen az általunk érzékelt hajléktalanok (guberálásból vagy kéregetésből megélők) csak a hajléktalan társadalom 21%-át teszi ki. (1.) Elemzésem reflektál a Február Harmadika Munkacsoport publikációira, melyek az elmúlt 21 évben feltérképezték a magyarországi hajléktalanság helyzetét és változásait, s kialakították terminológiáját. Ehhez kapcsolódik kutatásom, mely városhasználati és promenadológiai szempontból mutatja be a célcsoportot.

1. Győri Péter (2019): A hajléktalanvilág peremén. esély, 2019/2. sz. 31-65.

szerző

• 
  Bene Bence
  Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
  alapképzés (BA/BSc)

konzulens

• 
  Dr. Szabó Julianna
  egyetemi docens, Urbanisztika Tanszék