közért

A köztér közös, az ott minden nap megfordulókat, arra tévedőket, az onnan el-nem-távozókat egyaránt kell szolgálnia. A köztér városi tér, összeköt, feloszt, áthidal, bevonz. A jó köztér szinte használati tárggyá válik: eljövök, felveszem, használom, élvezem, elteszem, holnap folytatom. Ha nem jó számomra ez a hely, idővel leteszem és ott felejtem, máskor nem jövök. Ha másé is, ha mindenkié, akkor igazán nem is az enyém? Akkor nem vagyok felelős érte? Ha egy dolog közös, akkor szükséges, hogy valóban magunkénak érezzük ahhoz, hogy szívünkön viseljük a sorsát. Ha ez egy >>tér<<, akkor fontos, hogy betöltsük, hogy átéljük, hogy valóban használjuk. Azonban, ha idegenek vagyunk a helyen, akkor félve közelítjük meg, talán egyáltalán nem is.

A városban lakunk, mégis távoli a hely. Nem használjuk, nem használjuk ki, nem lakjuk be, pedig lehetne a szobánk, a nappalink, a kertünk. A lakásainkban kialakult egy igény arra, hogy használhatóvá, otthonossá tegyük a környezetünket, viszont ez a hozzáállás, amint kilépünk az ajtónkon kívülre, majdnem teljesen megszűnik. Ha léteznének olyan helyzetek, amelyekben a >>köztérben<< is otthon érezzük magunkat, akkor igazán belaknánk a teret? Megváltoztatható kis és egyszerű beavatkozásokkal a köztéről alkotott fogalmunk?

(Alexey Kondakov: Herbert James Draper ‘Gates of dawn’. Frutteto Misino, Milano)

szerzők

• 
  Varga Lilla Luca
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Kammermann Lilla
  Külföldi egyetem
• 
  Cselényi István Bence
  Egyéb hazai egyetem

konzulensek

• 
  Pongor Soma
  építész, Studio Nomad (külső)
• 
  Kurucz Olívia
  doktorandusz, Urbanisztika Tanszék
• 
  Alföldi György
  egyetemi tanár, Urbanisztika Tanszék