#nextgen - Újgenerációs vertikális stúdió az építészképzés első évében

Inkluzív építészeti nyelv. Mit jelent ez a fogalom különböző szituációkban? Hogyan lehet komfortossá tenni az első éves hallgatók számára az építészeti közegben való eligazodást?

2019-es TDK kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogyan lehet az építészetet érthetővé tenni, olyan Z generációs fiatalok számára, akik épp a gimnázium végén állnak, és elkezdik felfedezni maguknak a „nagyobb” világot is. Módszerünk lényege az volt, hogy azokon a kommunikációs csatornákon keresztül szólítsuk meg őket, amit ők is szívesen használnak, mint az Instagram vagy a tapasztalati tanulás. Jelenlegi kutatásunkban az építészeti edukáció fejlesztésére, a Z generáció digitális nyelvének oktatásba való integrációjára próbálunk lehetőségeket keresni, valós szituációkban, élesben tesztelve mindazokat az oktatási és kommunikációs lehetőségeket, amik a hallgatók preferenciáinak leginkább megfelelnek.

A felsőoktatásban jelenleg generációváltás zajlik, a hallgatók között egyre inkább a Z generációs fiatalok kerülnek többségbe, akik új elvárásokat támasztanak a képzés felé. Az építészoktatásnak is meg kell birkóznia azzal a feladattal, hogy alkalmazkodjon az új igényekhez, nyelvi és kommunikációs sajátosságokhoz, miközben a 2020-as év megpróbáltatásaihoz is igazodni kell.

A frissen felvett hallgatók korábban többnyire nem találkoztak a téralkotás fogalmaival, eszközeivel. Számukra az absztrakt gondolkodás, a téri minőség megfogalmazása teljesen új terep. Dolgozatunkban kísérletet teszünk arra, hogy egy újfajta demonstrátori szerepet alakítsunk ki az elsőévesek Térkompozíció tárgyában, ami betöltheti a kommunikációs híd szerepét az elsősök és az oktatók között. Célunk, hogy kisléptékű, könnyen a tantervbe integrálható megoldást dolgozzunk ki arra, hogyan lehet az elsősök számára könnyebben befogadhatóvá tenni az első év építészeti „nyelvi sokkját” miközben reméljük, hogy az oktatók munkáját is bizonyos fokig sikerül majd megkönnyítenünk, ezzel minőségibb, tartalmasabb órákat eredményezve.

Tehát arra keressük a választ, hogy a Z generáció igényeinek megfelelő digitális és vizuális kommunikációs eszközökkel meg tudjuk-e könnyíteni az elsőévesek integrálódását az egyetemi környezetbe, és hogy ki tudunk-e alakítani olyan demonstrátori rendszert, ami minden résztvevő számára előnyös, és akár hosszú távon alkalmazhatónak bizonyul a tanmenetben.

szerzők

• 
  Kovács Krisztina
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Zubek Károly
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Wettstein Domonkos
  egyetemi adjunktus, Urbanisztika Tanszék