James Simon Galerie – Klasszicizálás kortárs felfogásban
A Múzeumsziget Berlin szívében a Spree folyó szigetének egyötödnyi részén terül el. A koncepció a XIX. században királyi kezdeményezésre jött létre. Az idea a német felvilágosodás humanitás- és műveltségeszményének jegyében a „művészetek és tudományok szent menedék”-ének megteremtése volt. Az azóta eltelt másfél évszázad, - különösen a Második Világháború és Németország kettéosztottsága - erőteljes lenyomatot hagyott az együttesen. Született egy átfogó megújítási stratégia, ennek egyik eleme a Neues Museum volt. David Chipperfield és Julian Harrap kapta meg erre a lehetőséget. A tervük rendkívülisége abban rejlett, hogy sérülékeny tárgyként közelítették meg a lebombázott épületet, történeti lenyomatai legteljesebb körű megőrzésének szándékával. Anyagiságában akarták megőrizni, amit meglehetett, hogy az a későbbi korok számára is jól olvasható legyen, mind anyagi, mind szellemi tartalmában. Ezen terv koncepciójában jelent meg először egy új fogadóépület gondolata a múzeumegyütteshez, mely látogatók igényeinek kielégítésén túl infrastrukturális problémákra is választ tud adni. Ez lett a James Simon Galerie, a hatodik épület a szigeten. A dolgozat azt vizsgálja, hogyan tudott Chipperfield és csapata Berlinbe, ebbe az amúgy is nagyon súlyos történelmi örökséggel rendelkező városba, azon belül is a Múzeumszigetre olyan építészeti eszközökkel megfogalmazni egy alapvetően jelenlévő igényekre reagáló épületet, amely kontextusához hasonlóan klasszicizál, bár már kortárs felfogásban. Milyen formanyelvvel teszi ezt, milyen építészeti idézeteket használ, és mindez mit árul el a kortárs klasszicizmusról. Mit jelent ma a klasszicizálás? Ezen válaszok keresésére Chipperfield korábbi berlini munkáinak értelmezését, a kontextus, a történelem, a formanyelv vizsgálatát használom fel.
szerző
-
Gátfalvi Eszter Petra
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
