Elő-Ázsia semita szakrális építészetétől a kereszténység első évtizedeinek építészetéig - A zsinagógák térformálásának kialakulása és majdani hatása a keresztény templomépítészetre

A kereszténység első évtizedeiben a gyülekezés helyei magánházak voltak, melyek térformálásukat tekintve nem a görög vagy római szentélyek mintájára alakíttattak ki, hanem a zsidó gyülekezeti házak, azaz a zsinagógák térformálását követik, illetve bővítik ki.

Ebből is láthatjuk, hogy az első keresztény közösségek elő-ázsiai, egészen pontosan elő-ázsiai és semita mintát vesznek alapul, semita mintát bővítenek ki, tesznek a vallásuknak megfelelően teljessé.

Ugyanakkor fontos megjegyeznünk egy azonnal szembetűnő és egyben talán a legfontosabb változást a zsinagógákhoz képest, mégpedig azt, hogy funkcióját tekintve szakít a zsinagógasággal, pusztán imaházsággal, hisz új elemmel, az áldozat bemutatásához szükséges, minden ókori vallás templomában fellelhető áldozati hellyel, az oltárral bővül és válik maga is templommá.

Írásunkban a zsinagóga térforma és ennek „prototípusa”, a Templom elő-ázsiai – elsősorban babiloni – lehetséges előképeinek a felkeresését tűzzük ki célul, hisz ezek után majd világosan láthatjuk, hogy a keresztény templomépítészet ebből legitim módon tud kialakulni és abban marginális változások a Konstantini fordulatig nem következtek, következhettek be.

szerző

• 
  Fiskál Ármin
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Daragó László
  docens, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék