Fázis
Egy kontrasztokra építő, a tér és az idő köztes fázisában értelmezhető installációt hozok létre. A teljesen steril, művi, szinte laboratóriumi világ és a leromlott épület érzelmeket és gondolatokat ébresztő ellenpontja. A jelen és a múlt, a hibátlan és a félig elpusztult, az idea és a valóság végpontjai közé feszítem ki alkotásomat. De nem csupán találkozik a destruktív környezet és a puritán stúdió, hanem a két szál elkezd összefonódni egymással. A kapcsolatot az ember, a mozdulat teremti meg, mely mindkét térben és szellemi dimenzióban, a valós jelenben és a megidézett múltban is létrejön...
Egy üres térről van szó. De mitől is lesz ez a tér határolt és mégis végtelen? Hogyan lehet formálni, modulálni azt? Mi az a minimális gesztus, amellyel észlelhetővé és konkréttá lehet tenni egy teret? Ezekre a kérdésekre keresem a választ. Mi lenne alkalmasabb eszköz erre a törekvésre, mint egy olyan épület tereinek életre keltése, mely hosszú évek óta üres és elhagyatott, csak homályos képe az egykori önmagnak. Az elhanyagoltság magába foglalja a kiábrándító és taszító jelzőket, de fellelhető még benne az elfeledett szépség érzete is. Tekintsünk erre a “talált” épületre alkotó térként. Engedjük át magunkat azoknak a téri és vizuális hatásoknak, amelyek itt fellelhetőek, a természet bár pusztító, de fenséges működésének. Szinte hátborzongató az a rejtelmesség és história, amely ezen épület falai között zeng. Szeretnék nem csak úgy tekinteni rá, mint falak, födémek és felülvilágítók bámulatos architektonikus szövetére, hanem érző lényként egyaránt. Az egykoron Románia második legnagyobb bútorgyárának elhagyott, üres terein a káosz, majd a természet és a csend vette át a hatalmat.
Lássuk, mi történik, ha egy személy is helyet foglal magának e terekben. Hogyan hat a térre, az arról való képzeteinkre? Mozdulataival nem csak teret formál, de sokkal jelentősebb dolgokra képes. Kontextust teremt, ami átformálja és értelmezi a gyár üres tereit, az installáció vegytiszta, absztrakt világát, vetített bútorait. Bele tud olvadni olyannyira, hogy észre se vegyük, majd hirtelen főszereplővé válik, aki azért jött, hogy elfoglalja méltó helyét és beteljesítse sorsát pár négyzetméteren. Lebegést idéz elő a „van” és a „lehet” között. A fázisban létezik és arra hív minket, hogy kövessük őt.
Mozdulatainknak és a tárgyaknak jelentősége van. Emlékeket idéznek fel... Egy-egy bútor, egy sokszor ismételt ismerős mozdulat... ahogy egy széken mellettem ül, ahogy az asztalra támaszkodik... Egy szekrény rejthet csodát, kincseket, ám borzalmakat is. A lélek ezer emlékkel kapcsolódik a bútorokhoz, tárgyakhoz. Általuk őrzi oly élénken életünk egy-egy fázisának érzéseit. Kövessük őt a „fázisba”.
szerző
-
Tarr Regina
Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
alapképzés (BA/BSc)
