Fények tánca
A fénnyel való játék nagyon régre nyúlik vissza. Már az 1800-as években kialakultak a nagy színházi világítási technikák és az effektus-világítások, melyek segítségével a színpadon különleges hatásokat értek el, emelve ezzel a mű látványosságát.
Természetesen a fény szerepe a mai napig meghatározó a hétköznapi életünkben és a művészetben is. Dolgozatunkban a fény egy művészeti ágon belüli megjelenésével, használatával és különböző helyzetekbe való levetüléseivel foglalkozunk.
E művészeti ágnak a táncot választottuk, hiszen minden mozdulatot, ezáltal az alkotás egészét megváltoztatja, hogy hogyan tekintünk a fény használatára, hogyan tudunk kísérletezni a vetületek megragadásával.
Kísérletezéseink során a fényt a megszokottal ellentétben nem a külső világ befolyásolja, hanem a táncos kezébe helyeztük, ezzel feszegetve olyan kérdéseket, hogy mennyire múlik a külvilágon egy műalkotás egészének a megértése? Eljön -e az a pont, ahol táncos nélkül táncol a fény?
Kívülről elég -e a pillanatokat önmagukban látnunk, ahhoz, hogy teljes egész legyen egy tánc, vagy más jelentéssel ruházza -e fel ezek egymásutániságát, ha a fény útvonalát egy pillanatba sűrítve tapasztaljuk meg?
Mindezen kísérletekben nem kihagyható szempont, hogy a néző általi megtapasztalás hogyan történik, melyik pillanatban kerül bevonásra. Mit tud átadni maga a tánc és mit annak egy vetülete? Mennyire tud az alkotás részévé válni a néző?
Munkákban az alábbi kérdésekre keressük a válaszokat, kísérletekkel, különböző dimenzióbéli alkotásokkal.
szerzők
-
Szöllősi Fanni
Építészmérnöki nappali alapképzés (BSc)
alapképzés (BA/BSc) -
Kulcsár Eszter
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulensek
-
-
Lassu Péter
egyetemi tanársegéd, Rajzi és Formaismereti Tanszék
