Színhangnemek

Színösszhangzattan - Színhangnemek

Választott témám a zenetudomány, az összhangzattan és a színdinamika határterületén megjelenő érdekes párhuzamra épül. A színek és a zenei hangok között évszázadok óta keresik az összefüggéseket az interdiszciplináris művészeti témák iránt fogékony, több tudományágban is jártas kutatók.

Évek óta játszom harmonikán és nagy érdeklődéssel fordultam a tavalyi Színdinamika órán hallott Színösszhangzattan téma felé, amit Dr. Tari Gábor tanár úr vázolt tankörünknek, mint a Rajzi és Formaismereti Tanszék Színdinamika Műhelyének új kutatási témáját, melyen már évek óta dolgozik.

Idézném is az indoklását pár mondatban:

„A zene és színek párhuzama annak ellenére letagadhatatlan téma, hogy sokan úgy vélekednek, nehéz összehasonlítani a testetlen fény által kiváltott színérzékelést a valamilyen rezgő test által keltett hanghatásokkal. Fontos megemlíteni, hogy a szín és hangérzékelésünkbe belejátszik az emberi, pszichológiai tényező is – ami sokszor ellentmond a matematikailag leírható mértékeknek. Elég csak arra gondolni, hogy egy színes tárgy látványa is elfeledteti velünk, hogy csak bizonyos hullámhosszú visszavert fényeket látunk, tárgyként értelmezzük a színt, sőt még azt is sokszor elfelejtjük, hogy egy bevonat van a tárgyon, a színnek tömegérzetet is adunk. Ezért kellemetlen hatású pld. épületeket élükben eltérően színezni –hiszen akkor ez a meggyőző tömeghatás megkérdőjeleződik”.

A hangok magassága és a színek világossága, vagy a hangerő és a szín intenzitás közti összefüggést nehéz fordítva magyarázni és elfogadtatni, de ha jobban elgondolkodunk, a színek felületi hatása, textúrája is kapcsolható bizonyos hangszínekhez. Példaképpen elég megemlíteni a szaxofon hangját, ami egy szálcsiszolt, vagy akár karcos fémfelületre is emlékeztethet, a hegedű hangja pedig biztosan fényes, akár kolloid állapotú felület is lehet. A basszusgitár viszont bársonyosan matt, bizonyos dobok pedig a smirglipapír érdességét is idézhetik.

Dr Tari Gábor szerint az egyetlen bizonytalan terület a színkör, vagy más szóval a szivárvány alapszínei és a hangnemek hangjai közötti pontos megfeleltetés. Erre Goethetől a Bauhaus színkutatóin át Kodály Zoltán és Kner Alfréd meghatározásaikig sok példát találhatunk, a Rajzi Tanszéken nyugdíjazásáig működő és nagy nemzetközi publikációs elismertségnek örvendő Nemcsics Antal professzor úr könyvében is szép számmal. A régebbi kutatók állításinak csak egyetlen hibája van, hogy a digitális színmérés pontosságát még nem ismerhették – legtöbbször hamis formai elképzelésük volt a színtest alakjáról –így a zenei hangoknak való szín-megfeleltetés is pontatlan, sőt sokszor alapjaiban tévesnek mondható.

Dolgozatom fő része a Dr. Tari Gábor által felvázolt újszerű téma-megközelítés számítógépesen pontos kidolgozása és a színtestben kiszerkeszthető úgy nevezett „színhangnemek” pontos megjelenítése lenne, melyhez a zenei jártasságomat is szeretném felhasználni. Megjegyezném, hogy a Nemcsics féle Coloroid színtest körbe forgatható számítógépes modellje a mai napig nem készült el, pedig a színrendszer magyar szabvány. Munkám első lépése ennek a rendszernek a fény és pigment színei közti különbségek hű megjelenítése, amely 3D-ben szemlélhetővé válik és így végezhető a színtestben egyelő távolságú színelhelyezkedések szerkesztése is. A színek között is fontos lenne a pontos moduláció - hasonlatosan a harmonikusnak vélt hangok közt meglévő és fülünk számára igen kényes tiszta és pontos csengésekhez, de a zenei összhangzattanhoz hasonló átfogó színharmónia-tan a mai napig nem jött létre. Erre próbálunk kísérletet tenni akár egy hosszabb távú kutatási tevékenység során is. A munkához eddig a Coloroid Professional 1.1-es programot és a Photoshopot használtuk főleg, mint a világon igen elterjedt grafikus programot, a térbeli megjelenítéshez a Rhino-t.

szerző

• 
  Szepes Hajnalka
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Tari Gábor
  Egyetemi docens, Rajzi és Formaismereti Tanszék