Észrevétlenül

Életünk folytonos rohanásból áll. Monoton módon végezzük minden nap ugyanazokat a tevékenységeket. Reggel felkelünk, elkészülünk, majd munkába vagy iskolába megyünk, feladatokat végzünk, és mikor este hazamegyünk, már nem is vágyunk másra, csak a puha paplanunkra és párnánkra. A sok dolog mellett nincs időnk szétnézni és kicsit megállni, csak egy szuszra, és feltenni a kérdést: Hol is élünk mi? Melyek azok a dolgok, amik a városunkat széppé teszik? Szeretünk-e itt élni? Nincs időnk és energiánk vagy inkább szemünk, hogy rácsodálkozzunk a körülöttünk lévő szépségekre.

A TDK dolgozat célja, hogy egy prózai szöveggel és a hozzákapcsolt fotók segítségével rádöbbentse az embereket, hogy a szemünkkel nem csak nézhetünk, és megmutassa Budapest néhány részének szépségeit egy újfajta módon. Nem egy valós világ ez, sokkal inkább egy valóság és egy képzelet közötti budapesti kép, amely egy építészhallgató fejéből pattant ki.

szerző

• 
  Schneider Esztella
  építészmérnök
  nappali

konzulens

• 
  Dr. Benkő Melinda
  habilitált egyetemi docens, Urbanisztika Tanszék