Recycling-Gondolati újrahasznosítás a Himalájában

„A változásokat fogadd tárt karokkal, de ne feledkezz meg az értékeidről.”

(Őszentsége,a XIV. Dalai Láma)

Nem csak az anyag hasznosítható újra, hanem a gondolat is. Főleg a mai világban lehet fontos ez, amikor gyökereinktől elszakadva folyamatosan távolodunk hagyományainktól. Ha visszanyúlunk a régihez, és azt mai kontextusban alkalmazzuk, akkor az nem visszalépés hanem a gondolatok újrahasznosítása.

A legtöbben úgy gondolják, hogy feltétlen valami újat kell kitalálniuk, olyat, amit előttük még senki. Ez persze oda vezet, hogy görcsösen elutasítjuk, ami eddig volt. Nem feltétlen azért, mert nem jó, egyszerűen csak azért mert másat, újat akarunk. Ez nem gond, de miért kell ehhez mindent eldobni? Miért ne tarthatnánk meg azt, ami jó? Ha valami több száz éven keresztül működött, miért adjuk fel egy olyanért, ami nem feltétlenül jobb, és az a legnagyobb (talán egyetlen) előnye, hogy „más”, hogy „új”.

Vajon létrehozható egy fenntartható, élő építészeti kultúra a régi és az új ötvözésével? Működik-e a körforgás?

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kis Tibetben. Két hónapig dolgoztunk önkéntesként egy sztúpa (buddhista szakrális épület) és egy palota felújításán valamint egy iskola megalapozásánál, helyi munkásokkal együttműködve.

„Kell azonban egy alternatív megközelítét, ahol a segítő és segített egymástól kölcsönösen tanulhat, és a fejlődés mindkettőjük számára közös tanulási folyamat során válik lehetségessé.”

(Herpainé Márkus Ágnes)

szerzők

• 
  Gacsályi Kinga Eszter
  építészmérnök
  nappali
• 
  Opóczki Anna
  építészmérnök
  nappali

konzulens

• 
  Cságoly Ferenc
  egyetemi tanár, Középülettervezési Tanszék