Szűrő
Hogyan állunk hozzá a szemétbe dobott, szükségtelen dolgok kérdéséhez, avagy hogyan viszonyul a fogyasztó, a mindennapi ember az újrahasznosítás témaköréhez? Fontos kérdés, hogy megtaláljuk-e a szépséget a kiábrándítóban,engedjük-e újra használni a már elhasználtat. Mer-e máshogy tekinteni az ember kidobott dolgaira, mintsem egy nemkívánatos szemétre. Képes-e elszakadni a megszokottól, az átlag fölé emelkedni, és túlgondolni a jelenen. El tudjuk-e képzelni, hogy ami számunkra haszontalan, másnak kincset jelent.
Ezen kérdések megválaszolására tett kísérleteink ihlették munkánkat.
Eredményképpen dolgozatunkban létrehozunk egy szűrőt és esélyt adunk az embereknek, hogy személet-váltással közelebb kerülhessenek egy élhetőbb jövőhöz. A jövő szépsége a tudatos cselekedetben rejlik, ezért mi is tudatosan gondolkozunk, és arra törekszünk, hogy a számunkra haszontalan tárgyakban mások értelmet leljenek.
Kompozíciónk a szűrő nevet viseli, szándékunk szerint a szűrőn keresztül egyes haszontalan tárgyak hasznossá válnak, mások pedig átvitt értelemben töltik meg tartalommal a fogalmat, hiszen ami a szűrőn „fennakad”, beleolvad a kompozícióba és esztétikai, vizuális élményt nyújt –ezáltal értelmezve újra a haszontalanság fogalmát.
Végezetül Alkaiosz szavaival zárnánk gondolatmenetünket.
„Nem szépen-épült, széptetejű lakok, nem jólrakott nagy kőfalak és utak adják a várost, nem hajógyár, ámde olyan lakosok, kik avval ami megvan, élni tudnak.”
