Szünet

Felgyorsult világban élünk. Arra sem figyelünk oda mi van körülöttünk, mindent csak felszínesen ismerünk meg. Nincs időnk jobban, mélyebben megérteni, elgondolkozni. Saját magunkra sincs időnk, a alapvető szükségleteken kívül, pedig szükségeink lennének. Nemcsak porhüvely testünk, szellemi magaslatunk is szomjúhozza az éltető vizet.

Lehetséges-e egy percnyi lélegzetvétel a dübögő városban? Van-e értelme megállni az utca kellős közepén, és levegőért kiáltva szembefordulni a forgatag nyomásának?

Meg tud-e valaki állítani itt? Fel tudja-e magában oldani az elmélyülés és óriási káosz kettősségét? Együtt tud-e élni a zaj a csenddel? Van-e egy percnyi bölcsesség?

„...a magatartása már eleve annyira elütött, minimálisan sem volt zavarban, minimális bántó szándék sem volt benne, teljesen egyszerű és totális elhatárolódás volt a viselkedésében, ami nagyon imponáló volt.”

szerzők

• 
  Nagy Eszter
  építészmérnök
  nappali
• 
  Pólik Réka
  építészmérnök
  nappali

konzulens

• 
  Karácsony Tamás
  egyetemi docens, (külső)