Ég és föld között

Vajon mi járhat annak az embernek a fejében, aki éppen leugrani készül egy panelház tetejéről? Megfogható-e képileg az egyhangúság és a kilátástalanság, ami befolyásolja? Szerepel-e indítékai között a magány, a gazdasági helyzet, a környezet vagy a boldogtalanság bármelyike? Történhetnek-e különös mentális jelenségek ebben a felfokozott helyzetben?

A tanulmány főként ezekre a kérdésekre keresi a választ. Két részből áll, egy rövid, prózai szövegből és egy képsorozatból, amelyek hangulatilag reflektálnak egymásra. A prózai szöveg tisztán fiktív helyzetet ábrázol, egy fiktív főszereplővel egy tipikus magyar panelházas lakótelepen. A tipizálás fontos, hiszen nem egy bizonyos környékről vagy emberről szól a mű, hanem egy általános problémáról, amit a történet segítségével jelenítek meg. Célom a főszereplő belső konfliktusán keresztül bemutatni a boldogságkeresés ellentmondásosságát, és azt, hogy a lakótelepi környezet milyen színteret nyújt ehhez. A képsorozattal a hangulatot ragadom meg: nem a történetet illusztrálom, hanem az érzelmi konfliktust, ezzel is erősítve a hatást.

Így kívánok hát írni a lakótelepi boldog életről, ami a témafelvetés volt: egy sötét helyzetet választok, hátha így jobban látszik a fénysugár, amely átszövi. A filozófiai eszmefuttatás egy rövid, feszültségkeltő cselekményből válik ki, fenntartva így az érdeklődést. A mottónak a következő idézetet választottam, ismerve a szerző boldogságkereséssel kapcsolatos téziseit:

„Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. […] Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.” (Anthony de Mello)

szerző

• 
  Somogyi Adrienn
  építészmérnök
  nappali

konzulens

• 
  Dr. Bach Péter
  egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem, Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Kar, Építészettörténeti és Városépítési Tanszék (külső)