Betonba szorult boldogság

Lassan fél évszázada karcolják az eget a súlyos vasbeton tömbök. Ezek a szürke és zárt lakótelepek több ezer embernek adnak otthont. De vajon ez az otthon szabadságot vagy lehatároltságot jelent számukra?A statikus kövek között dinamikus élet zajlik. A lakótelepi ember sorsa ugyanolyan súllyal nehezedik vállára, mint ahogyan a panelrengeteg nehezedik a városra. A kérdés azonban az ,hogy el kell érnünk a boldogságot vagy elfogadni azt,hogy benne vagyunk? Megélése elfogadáson vagy a küzdelmen alapszik? Camus filozófiája miszerint a boldogság kötelesség. Paradoxon vagy igazság?

"Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ tömör, sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj... A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz... Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik... Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet... De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat... Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni... Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni." (Albert Camus - Sziszüphosz mítosza)

bonheur-mont

vie-pierre ou

vie-bateau

bonheur-mer

(boldogság^ panel. panel_ boldogságˇˇˇ)

Szakirodalom:

Hankovszky Tamás: A remény elutasítása Albert Camus korai esszéiben és a Sziszüphosz mítoszában

http://hankovszky.tamas.btk.ppke.hu/pb/camus.pdf (utolsó letöltés: 2013. 09. 22. 20:33)

Albert Camus: Sziszüphosz mítosza, Magvető, Budapest 1990

Albert Camus: A boldog halál, Magvető, Budapest, 1984

Mészáros Vilma: Camus. Budapest Gondolat, 1973