Álomszilánk

Szárnyalás. Szabadon enged, repülök, lebegek, szállok felfelé, mégis visszahúz. Pusztaság. Teremtek egy saját világot, körülvesz, megölel, rabságba ejt. Mindennapok. Szürreálisan szaggatott pillanatok. Ébredés. Halványuló harmónia, kézzelfogható monoton boldogság. Merülés. Csak úszom és úszom egyre mélyebbre, sötétség, áradás, egy cseppnyi óceán. Villanás. Fénysugár a magasból, felemel, többé nem enged el. Megfáradt lelkek éltető illúziójának teremtése. Éber álmodás.

Darabkák összeállíthatatlan halmaza kezemben. Tovatűnt vágyak, álmok végtelen, mégis elmúltnak hitt pillanatok tükrében megcsillan a fény. Fájdalom. A láthatatlan valóság érzékeink rabságában, akár életünkbe robbanó üvegszilánk. Lélekkel átélhető momentum. Törmelék. Élettöredékek megfakult emlékképeit libbenti a szél. Lágy lebegés. Foszlányokból összeálló fátyolos varázs. Itthon vagyok.

A lakótelepek mindennapos szürkeségének világában a megfásult emberek érzékeik kizárásával monoton menetelnek. Törekvéseik a környezetük élhetőbbé tételéért elhalványultak, szinte már hamvába hulltak. Megszokás, megszokottség, beletörődés, magány vezeti őket egyre távolabb apró darabokra foszlott álmaiktól. Fáradt küzdelmek sokasága a fény felé jutásért, melyeket romba dönt a föléjük magasodó beton tornyok hatalma. A Nap szikrázó ragyogása csak halványodó emléktöredék a végtelen árnyékban. A lelket kiszárító örök rabság vagy csupán a látást elhalványító kreált vakság húz falat az apró értékek és hétköznapjaink közé?

Vajon ha nyitottabbak lennénk a körülöttünk lévő világra, máris észrevennénk a boldogság fájóan szép szilánkjait?

szerzők

Rippel Veréna
építészmérnök
nappali
Mészáros Orsolya
építészmérnök
nappali

konzulens

Dr. Szabó Árpád
Egyetemi docens, Urbanisztika Tanszék

letöltés
5 083 kB